Egy szakácskönyv, ami nem is szakácskönyv; egy útikönyv, ami nem is útikönyv; egy üzleti terv, ami nem is üzleti terv; egy álom, ami már nem álom... Így lehetne talán a legjobban összefoglalni mindazt, amiről ez a terjedelmes kis könyv szól. Szabolcs András és Szabolcs-Gyuris Éva elhozták Magyarországra mindazt, ami szerintük kellően képviseli a (főleg) vietnami konyhát, és a kiterjedt ázsiai-vonulatot.

Bevallom, témája ellenére is féltem hozzákezdeni ehhez a példányhoz, mert tudtam, hogy ha nem elég olvasmányos, akkor nem fogja kellően lekötni a rövidtávú figyelmemet. Szerencsére az első pár oldal elég volt, hogy meggyőzzön arról, ez bizony nem volt rossz választás. 

Nyilván a szerzőpárosnak abban nem volt túl nehéz dolga, hogy bemutassák, hogyan is kerültek oda, ahova. Látunk fotókat, megjegyzéseket a képhez, hogy éppen mikor és hol tartózkodnak; elmesélik, hogyan is jutottak el arra a helyre. Mindkettejük szemszögéből megismerjük a Funky Pho létrejöttének pontos okait és útját. 

András szemszöge általánosságban az üzleti oldala a dolgoknak. Az elején még nem jöttem rá, hogy mikor váltják egymást a szerzők (témánként András és Éva vált, de mindketten E/1-ben beszélnek), aztán néhány oldal után rájöttem, hogy András a káromkodós. :) :) A könyv végén meg is jegyzik, hogy a kötetben 17 db káromkodás van "elrejtve", és ha jól emlékszem, mind Andrásnak köszönhető. A megbotránkozás helyett jót mosolyogtam olvasás közben, és ez a fogalmazásmód számomra még emberibbnek tüntette fel a társszerzőt. Ezekben a szekciókban olyan útmutatást, olyan tippeket is kaphatunk, amire egy esetleges saját vállalkozás létrehozásánál figyelni kell, hiszen ők sem jártak korábban ilyen cipőben, ezért útmutatást ad, hogy mi ne essünk bele az ő hibáikba. 

Éva az egész könyvön átívelő gasztronómia. Ami pho, az tőle indult el, ő kísérletezett, ő kóstolt, ő fedezett fel számtalan mennyiségű helyet, ő állt a tűzhely mellett, amikor kellett. Aztán persze arról se feledkezzünk el, hogy időközben családanyává avanzsált, így a Funky mellett egy másik mindennapos elfoglaltságának is eleget kell tennie. Szerencsére az üzletbe olyan embereket tudnak alkalmazni, akik tökéletesen megállják a helyüket, így sem Évának, sem Andrásnak nem kell a kimerültségig dolgoznia.

Mert az elején bizony kellett, és saját vallomásuk szerint majdnem a házasságuk is ráment arra, hogy hol az egyikük, hol a másikuk kellett, hogy bent legyen az étteremben, mert anélkül nem ment az üzlet. Még nem volt kész teljesen a belső design, de már megnyitottak, a design (ami egyébként díjnyertes is lett) gyakorlatilag véletlenek összjátékából alakult ki. 

Természetesen recepteket is találunk a könyv második felében, méghozzá nem is akármilyeneket. Nem, hogy Vietnam, de Amerika is és Kína is helyet kapott a dömpingben. Olyan válogatást kaptunk, ami a szerzőpáros világjárását és a receptek későbbi tökélyre fejlesztését mutatja be. Azokat az alapanyagokat használja, amik itthon is elérhetően, és nem akar mindenáron autentikus alapanyagokkal dolgozni, mert azokkal itthon nem lehetne. A végén még egy kifejezett szószedet is van, ami leírja a leggyakoribb alapanyagokat, vagy éppen azok lehetséges beszerzési helyeit.

Ez a könyv tehát kitárulkozik számunkra, és nem rejtegeti a "hullát" a szekrényben. Nincs itt semmiféle titok, és rajtuk nem múlik, hogy ne valósíthatnánk meg mi magunk is ugyan ezt - sőt, ahogy írtam, még tippeket is adnak hozzá. Hogy miért? Mert gasztrohívőként az ő céljuk sem más, mint, hogy Magyarországon is lehessen egynél többször is jót enni. 

A könyvet a Boook kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni. 

A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!