Mindig is érdekelt az űrkutatás, de arra meg kellett érnem, hogy a csillagászat is felkeltse az érdeklődésemet. Marton Béla Ceresz foglyai című tudományos fantasztikus regényének sok mindent köszönhetek. A blogolás rejtelmeibe is ez a könyv volt a kapudrogom, hasonlóképpen a csillagászat világába is ez a remek, hatvan évvel ezelőtti regény vezetett be. A történetben szerepelt egy csillagász, nem volt nagy szerepe, de rám annyira inspirálólag hatott, ahogy a Ceres bolygón próbáltak csillagászati módszerekkel tájékozódni, hogy a könyv után nagy lelkesedéssel elkezdtem kutakodni a témában. Aztán az egyik nemzetközi online piactéren találtam egy kis műanyag távcsövet pár dollárét. Hát megrendeltem és egy hónap múlva már a kezemben volt az első „teleszkópom”. De persze nem volt derék magasságú lába így kellett valami megoldás, hát vettem három partvisnyelet, egy kis szigetelő szalag, és már meg is oldódott a dolog. Kicsit sem nézett hülyének az eladó, amikor elmondtam, mire kell a három nyél. Miután elhárultak a technikai nehézségek, rá kellett jönnöm, hogy az égbolt akkora, és annyi gazdag látnivalóval teli, hogy elveszek benne. Kellett egy atlasz, hogy mást is megtaláljak az égen, ne csak a Holdat. Mondanom sem kell, hogy égi kísérőnket sem mindig olyan könnyű szemügyre venni. Azért esett Vizi Péter könyvére a választásom, mert kaptam hozzá egy DVD-t egy olyan magyar dokumentumfilmmel, amit mindenképpen látni akartam.

A Csillagatlasz azzal a céllal íródott, hogy segítse az amatőr csillagászok elmélyedését az égbolt rejtelmeiben. A kötet első fele gyakorlatias, tényszerű adatokat tartalmaz, igazából ez a rész pont úgy íródott, hogy bárki megértheti. Még azok is könnyen eligazodnak a témák között, akik e könyv lapjain találkoznak a csillagászattal első ízben. Az atlasz végigvezeti az olvasót az alapfogalmakon, a távcső típusokon, és a főbb alkatrészeken. Megtudhatjuk, hogyan végezzük helyesen az észlelést. A kötet közepén egy remek Hold térkép vár ránk. Az igazán értékes és nagy segítséget nyújtó adatok és térképek a könyv hátralévő részében várják az amatőrködni vágyót.

Maga a könyv igazán nívós kivitelű darabra sikeredett. A varrott könyv fétisem is megkapta az éves adagját, hiszen egy keménykötéses varrott olvasnivalóról van szó. A borítót számos távcsőtípus díszíti. Igazi vágyálom volt ez a borító, amíg nem lett saját igazi távcsövem – de erről majd később. A könyv szerkesztői igazán jó munkát végeztek, a kötet az utolsó négyzetcentiméterig ki van használva. A profizmust mutatja, hogy mégsem tűnik zsúfoltnak ez az igazán kézbe való atlasz.

A kiadvány első negyede a tényleges információátadással foglalkozik, teszi mindezt egyáltalán nem szájbarágós tudományoskodó stílusban, hanem mondhatni olvasmányos, figyelemfelkeltő módon közöl lényeges információkat minden amatőr csillagász számára. Az égen való tájékozódástól kezdve a távcsövek típusán át az objektumok felismerésén keresztül a bolygómegfigyelésekig mindenről értekezik ez a kihagyhatatlan atlasz. Igaz ugyan, hogy néha úgy érzi az ember olvasás közben, hogy kicsit sok az információözön, de semmi gond, ilyenkor kell tartani pár nap szünetet, addig lehet kikapcsolódásként valami remek sci-fit olvasni. A könyv közepén egy kis gyakorlás után egész jól használható Hold térkép várja az olvasót, és itt említeném meg a saját szerzeményem, egy 70/500 SkyWatcher refraktort. Ezzel az új távcsővel még nagyobb élmény volt a Hold megpillantása, amihez a térkép igazi segítséget nyújtott, több krátert és egyéb képződményt is be tudtam azonosítani. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a műszert is lehet fejleszteni, tervben van még természetesen több okulár és egyéb alkatrész, hogy még több égi csodát szemlélhessek meg. De azért két év érdeklődés után elmondhatom, hogy most már van egy komolyabb távcsövem, és egy remek kezdőknek szánt csillagatlaszom.

A kötet hátralévő részében van az igazi kincset érő tartalom. Amikor az ember először nekilódul egy valamirevaló távcsővel a mennyeknek, elvész a rengeteg látnivalóban. Itt hívhatjuk segítségül ismét az atlaszunkat. Számos térkép segítheti szemlélődésünket az ég különböző területein. Olyan részletes rajzok ezek, amelyeken némi gyakorlás után könnyűszerrel eligazodhatunk. Számos megfigyelési tippet is találhatunk a térképek oldalpárjain. A szerző tudatosan figyelt arra az észlelendő objektumok kiválasztásakor, hogy minden kezdő számára viszonylag könnyen megtalálható célpontokat válasszon. Azért nem kell aggódni, van néhány nehezen megtalálható észlelni való is a már említett térképeken.  Kifejezetten tetszett, hogy olyan képek is helyet kaptak a megfigyelési célpontok mellett, amelyek azt mutatják meg, hogy mit is kellene látnunk távcsövünk okulárjába tekintve, így adva némi támpontot a legkezdőbb kezdőnek is.

Legnagyobb bánatomra, a távcsövem megvétele óta nem volt lehetőségem annyiszor belenéznem, mint ahányszor szerettem volna. A felhők sokszor nehezítették meg a dolgomat. Reménykedem benne, hogy a tavasz beköszöntével tiszta ég is érkezik, addig is lapozgatom még frissen szerzett atlaszomat. Egy biztos, nem csak egyszer fogom elolvasni ezt az amatőröknek szánt segédletet. Vizi Péter könyve már első olvasásra is kivívott egy helyet magának az éjjeli szekrényem könyveknek szánt részében, és ami a legfontosabb, úgy gondolom, egy olyan kötettel gazdagodott saját könyvtáram, ami örök társam lesz a csillagos ég alatt.

8,5/10