Mióta hazaköltöztem, keresem az igazi olasz pizzát, a nápolyiról meg már álmodni sem merek. Voltak már különböző próbálkozásaim, például Szatmárnémetiben sikerül belebotlanom egy francia tulajdonú trattoria/pizzéria kettősébe. Betérve és megkóstolva egy cinque formaggit, már majdnem egy olyan vékony tésztás, kemencében sült pizzát sikerült találnom, mint ahogyan azt szülőhazájában készítik. Szülővárosomban, Nagyváradon is vannak próbálkozások, viszont még mindig nem az igazi, reméljük hamarosan változni fog ez a tendencia. Ámbár a napokban Budapesten jártam és két ajánlást is kaptam, amit úgy gondoltam, kár lenne kihagyni, maximum egy kicsit csalódok. De egyáltalán nem így volt, sőt nagyon is meglepődtem, és kicsi szívem és gyomrom olasz fele, repesett örömében.

Az első „tetthely” a Digó nápolyi pizza volt az Erzsébet téren, bár azt meg kell említeni, hogy nem rég még mozgó, pop up pizzazótt üzemeltettek a pesti digók, de végre sikerült „letelepedniük” és „megállapodniuk”. Fatüzelésű kemencében sütik a pizzákat, ráadásul pont annyi ideig, amennyit a nagy könyv megenged. A feltéthez használt feltét is nagy odafigyeléssel van kiválogatva és garantáltan minőséggel és minőségből dolgoznak. Ez pedig az ízen is megérződik, mivel teljesen úgy éreztem, mintha egy nápolyi pizzázóból majszolnál a margheritámat. Bár méretében nem egyezik meg az eredetivel, ízben simán felveszi a versenyt bármelyik olasz pizzával. Pont annyira vékony amennyire kell, a széle pedig pont olyan puffadt, amennyit a „recept” megkövetel és olajban sem tocsog, hanem szépen fénylik rajta, ahogyan az elő van írva.  Ár/érték arányban teljesen megéri a pénzét, mivel olyat kapunk, amit nem sok helyen és ráadásul még finomat is. Még megjegyezném, hogy taktikailag tökéletes helyen van (Erzsébet téren a Deák szomszédságában és az Akvárium klub lépcsői mellet), mivel egy átbulizott éjszaka után, nem is eshetne más jobban, mint egy jó kis nápolyi piz

Az igazi nápolyi pizza után folytatott budapesti „expedícióm” második állomása az IGEN pizzázó volt. Ők már régebb óta felkerültek a radaromra, de még egyszer se úgy jött ki úgy a lépés, hogy kipróbáljam a  pizzájukat. Na, de most viszont sikerült és valami isteni volt, soha nem gondoltam volna, hogy tudok majd olyan pizzát enni, mint Nápolyban, ráadásul úgy, hogy nem is kell elmenjek odáig. Még a Digó (előre is elnézést kérek tőlük) pizzájánál is finomabb volt. Nem tudnám elmondani, miért (talán, mert az IGEN pizzáján a paradicsomnak nem volt olyan intenzív íze, mivel nem igazán rajongok a paradicsomért, bár úgy meg eléggé nehéz élvezni magát a pizzát), de nekem jobban ízlett, pedig itt is csak egy margheritát rendeltem. Lehet talán, hogy a kemence jelenti a különbséget, mert az IGEN egyenesen Nápolyból, Stefano Ferrara műhelyéből hozatta azt. Mást nem igazán tudok kiemelni, mint eltérés, mivel a feltét és a hozzávalók itt is minőségiek. Maga a pizza is vékonytésztás, a szélein enyhén ropogós és egy kicsit szószban és olajban tocsogós. Az ár/érték arány itt is korrekt, mivel itt is olyat kapunk, amit nem sok helyen a fővárosban, arról nem is beszélve, hogy minőséget képviselve, az amúgy „felhígitott” budapesti pizza piacon.

Végül, ha választanom kellene, akkor úgy isten igazából nem is tudnék, mert mind a két előbb említett hely által kínált pizzák ízletesek, már-már mint a nápolyiak. Így mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy probálják ki mind a két helyet és döntsenek maguk. A bőség zavarától nem kell majd tartani, mert mind a két helyen a sarokba vágták a különböző, hawaii, magyaros, székely és ilyen olyan kitalált pizza féléket és semmi flanc nélkül az alap pizzákat készítik.

Megjegyezném, hogy saját felindítatásból látogattam meg a helyeket és senki sem fizetett egy forintot se. Saját zsebből álltam a számlát, a cikk pedig teljesen független vélemény, két nápolyi út és másfél év Olaszország után.

A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!