A kiállítás 2017. július 20-án nyitotta meg kapuit Budapesten, a Király utca 26., a volt VAM Desing Center helyén. A Titanic minden nap 9 órától várja utasait; mi is 9-re érkeztünk, ezt követően osztják ki a belépőjegyeinket, amik nemnek megfelelően egy volt utas adatival rendelkező korhű jegyek a Titanicra. Ezután az 1. kiállítóterembe érkezve audio guide-ot kapunk, aminek segítségével hangos tárlatvezetésben vehetünk részt egy telefonhoz hasonló készülék által. Ahol tartalmaz a kütyü számunkra mondanivalót, a kiállítóterem adott pontján számmal jelzik, hogy melyiket kell bepötyögnünk és meghallgatnunk. (A cikkben látható összes kép saját, a helyszínen készített.)

Női retikül, zsebkendő és egyéb holmi 1910-ből

Nyár, sör, Balaton, lángos... Biztos vagyok benne, ha valakinek az első három jelző alapján ki kellene találnia miről van szó, kérdés nélkül dobnák be a megfelelő választ. Többféle verzióban ismerhetjük ezt a garantáltan közkedvelt örök klasszikus, én most a kefires receptet fogom nektek bemutatni. Érdemes nagy mennyiséget készíteni, tudjátok ti, hogy miért... :) A receptet még a strandos-büfés-lángossütős "karrieremből" mentettem meg saját használatra.

A legutolsó ember vagyok a Földön, aki egy szál hátizsákkal nekiindul a nagyvilágnak, ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert nemcsak hasznos utazási tippekkel van tele, hanem filozófiai szempontból is megközelíti a témát, rendkívül olvasmányos stílusban, közérthetően, mégsem szájbarágósan. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy utazás előidézze azt a flow-élményt, amiért alapvetően elindulunk, mindenképpen tisztáznunk kell magunkkal, hogy milyen körülmények között érezzük jól magunkat a hétköznapokból való kiszakadásunk során. Én például kényelmes vagyok, inkább ritkábban megyek nyaralni, de akkor ragaszkodom a minőségi szálláshoz, és étkezéshez, mert nem főzni megyek (amit egyébként nagyon szeretek), hanem kikapcsolódni, és ez nálam azt jelenti, hogy végiglátogatom a helyi gasztronómia élet legjobb helyeit. Mivel nagyon érzékeny a bőröm, tengerpart és strandolás felejtős, viszont történelemrajgongó lévén imádok múzeumokban és épületekben tekeregni, vagy csak egy jó kávézóban ücsörögni, inni a capuccinót és figyelni az embereket. Vagyis ez a könyv, amelyből a hátizsákos turizmusról tudhatunk meg mindent, egyáltalán nem nekem írodott, mégis nagyon tetszett. Nyilván soha nem vettem volna a kezembe, ha nem olvasgatom nagy kedvvel a szerző, Vígh Bori utazási blogját, a backpacker.hu-t, pontosan azért, mert annyira kívül esik a komfortzónámon ez a fajta utazási mód és életszemlélet. Nem jött meg a kedvem sem a digitális nomádsághoz, sem a hátizsákos turizmus romantikus és izgalmas, ámde meglehetősen kényelmetlen és kiszámíthatatlan világához, viszont ahhoz igen, hogy lassan elkezdjem szervezni a saját ritmusomnak és komfortzónámnak megfelelő következő utazásomat. Mert nagyon sok kis praktikus fogást lehet tanulni ebből a kötetből a tervezéstől a pakolásig, és ami talán sokkal fontosabb, újra az olvasó eszébe juttatja, hogy nem azért megy utazni, hogy minél menőbb helyekről szelfizzen az irigységtől sárguló rokonoknak, barátoknak és kollégáknak, hanem azért, hogy élményeket szerezzen, töltődjön és mindenekelőtt tanuljon és fejlődjön, azáltal, hogy új embereket és kultúrákat ismer meg.

Digitális nomádnak lenni életforma, ami azt jelenti, hogy nem kell egy irodában ücsörögni reggeltől estig, egy laptoppal és  egy jobb mobiltelefonnal felszerelkezve a világ bármely pontján végzethetjük a munkákat. Ehhez azonban nem kevés lazaság és rugalmasság kell, hiszen szép dolog az utazás, de elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy feladjunk egy biztos és jól fizető munkahelyet azért, hogy szép helyeket járjunk be, miközben melózunk is, de nincs egy biztos hátország, ahová vissza tudunk térni, ha mégsem jönnének össze úgy a dolgaink, ahogyan terveztük. Vigh Borinak is hosszú évekbe telt, amíg a "normális" hétköznapokból ki tudott lépni, és megtalálta saját magát ebben a kötetlen, de nem túlságosan kiszámítható életformában. Nem biztos, hogy neked is ez az utad, de ártani nem árthat, ha végigolvasod, milyen hosszú utat járt be a szerző, amíg eljutott idáig, mert sokat tanulhatsz tőle arról, hogyan szedd össze a bátorságodat, hogy megvalósítsd egy-két régi álmodat.

Most, hogy elhagytuk Nápolyt és elmondtam mindent amit csak lehetett (legalábbis egyelőre biztos) utazzunk tovább kalandjáratom második állomására. Délen maradva nézzük meg az olasz félsziget legszélét, ahol a két tenger összeér (Adriai és a Jón) és ahol tulajdonképpen Olaszország végződik.

A Kencefice című rovatunkon belül új, szépségápolással kapcsolatos termékeket fogok tesztelni, illetve a velük kapcsolatos tapasztalataimat is megosztom Veletek.  Fontos leszögeznünk: ha tesztelésre is kapok terméket, a véleményemet nem befolyásolja az, hogy a bemutatott kencét ingyen kaptam, vagy a saját pénzemből vásároltam. Természetesen lesz olyan, ami nekem bevált, de Nektek nem fog, illetve fordítva; de mindig befolyásoltságtól mentes, valós tartalmat olvashattok majd. Íme az első termék, illetve cikk: 

Május végén kaptam tesztelésre a Nivea Magyarországtól az új samponjaik közül egyet. A hajtejek 3 verzióban kaphatóak: vékony, vastag, illetve normál szálú hajra valóak közül választhatunk, így mindenki megtalálja a számára legideálisabbat. Mivel más a hajunk, ezáltal a hajszerkezetünk is; másmilyen ápolást igényel egy vastag szálú egyenes, vagy egy vékony szálú, göndör sörény. A  termék természetes összetevője a tejfehérje, ami a hajszálakba behatolva, belülről erősíti azt. A termék ígérete szerint elnehezítés nélkül táplálja és erősíti a roncsolódott hajat. Lássuk valóban így van-e.

Tombol a kánikula, toljuk a fagyit ezerrel, hogy túléljük valahogy ezt a szaharai hőséget. Pedig nem túl olcsó ez a finomság mostanában, és hát lássuk be, a minőséggel is akadnak gondok sok helyen, és arról még nem is esett szó, hogy igazi kalóriabombát viszünk be vele a szerveztünkbe. Szerencsére ma már minden magára valamit adó fagyilelő hely kínál néhány cukormentes változatot, ami nagyon jó dolog, ugyankkor meglepően egyszerűen és gyorsan elkészíthetünk mi is otthon egy abszolút alakbarát hűs desszertet, amellyel gyakorlatilag zéró melóval lehet nagyot villanatni a család előtt.

Banános csokifagyi

Hozzávalók:

• 2 db banán
• 2 ek kakaópor
• 2 ek mogyoróvaj
• 1/2 tk vanílaaroma (vagy fél vaníliarúd kikapart belseje)
• 1/2 tk fahéj
• csipet só

Elkészítés:

A turmixgép lesz a főszereplője ennek a roppant bonyolult receptnek. Előkapjuk őkelmét, és már eshetünk is neki a fagyinknak. A banánokat meghámozzuk, és belekarikázzuk a turmixgépbe. Majd utánaküldjük a kakaóport, a mogyoróvajat, a vaníliaaromát, a fahéjat és a csipet sót. Turmixgép teteje becsuk, rákészül a feladatra, majd megnyomja a gombot. Nem egyszer, hanem többször, addig, amíg össze nem keverednek a hozzávalók, ha szükséges, adjunk hozzá kevés vizet. Ha homogén lett a masszánk, késznek minősíthetjük a fagyinkat. Már csak annyi a dolgunk, hogy átvarázsoljuk egy dobozba, és elküldjük hűsölni a mélyhűtőbe egy éjszakára. Másnap gombócolunk, habzsolunk, és irigyeljünk magunkat azért a büntetlen élvezetért, amit olyan ügyesen összehoztunk magunknak. Érdemes legalább dupla adagot készíteni (de inkább triplát, vagy négyszerest, ha nagy a család), mert nagyon gyorsan fogy!

A recept innen.

Óriási sokk, amikor hirtelen életmódot kell váltani. Én is átéltem ezt az helyezetet, apukámnak nagyon magas volt a cukra, és ha el akartuk kerülni az inzulinrezisztenciát, azonnali hatállyal változtatni kellett az étrendünkön. Nem volt könnyű egyik napról a másikra eltérni a megszokott dolgoktól, de mivel az egészség az első, nem volt időnk filozofálni, a megoldást kellett keresnünk erre a problémára. Voltak nehéz heteink, de ma már kizárólag korpás pékárút fogyasztunk, cukor nincs (helyette nyírfacukor és stevia van), fehér liszt csak mutatóba akad itthon, a korábbinál jóval egészségesebb ételeket fogyasztunk, sokat mozgunk, és szépen fogyunk. És nem is kellett lemondanunk semmiről, egyszerűen csak lecseréltük a kedvenc ételeink alapanyagait, ugyanúgy habzsoljuk a sütiket, mint korábban, és toljuk a fagyit ebben a sivatagi forróságban, csak éppen odafigyelünk arra, hogy cukormentes legyen. Éljük az életünket, egészségesek vagyunk, és vagyon költünk a ruhatárcserére. Vagyis egyáltalán nincs vége a világnak attól, hogy egészségügyi ok miatt hirtelen új életmódra kell átállnunk, nem tragikusan kell felfogni a helyzetet, hanem praktikusan, az orvossal pontosan tisztázni kell, hogy mit lehet enni, és mit nem, majd ez alapján neki lehet állni utánajárni, hogy mit mire kell cserélnünk az étrendünkben. Miután ezen túl vagyunk, érdemes beszerezni néhány szakácskönyvet, amely meghozza a kedvet a kísérletezéshez a konyhában, mert egyszerűen elkészíthető és finom ételeket készíthetünk a segítségével. Dr. Andrási Nóra Mindenmentes című könyve pontosan ilyen, telis-tele van alapreceptekkel, amelyeket később kedvünkre variálhatunk, és pontos leírást kaphatunk arról, hogy milyen alapanyagokat kell tartanunk a kamrában  ahhoz, hogy bármikor össze tudjunk dobni egy finom reggelit/ebédet/vacsorát, illetve meggyőződhetünk arról, hogy milyen sokszínű konyhát vihetünk akkor is, ha valamilyen ételérzékenységgel kell együtt élnünk vagy vegán életmódot folytatunk. Átlátható, jól szerkesztett, egyszerű, de nagyszerű recepteket tartalmazó szakácskönyv, amelyet nem csak az érintettek forgathatnak haszonnal, hanem azok is, akik egyszerűen csak ki akarnak próbálni egészségesebb ételeket is.

Az ételérzékenységek sora sajnos végtelen, van, aki tejet, van, aki  glutént, és van aki cukrot nem fogyaszthat, illetve a vegán életmódot folytatók sem tejet, sem tojást nem vesznek magukhoz. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy le kell mondaniuk akármiről is, hiszen ma már a piac is reagált a sajnos egyre gyakoribb civilizációs betegségekre, és már minden alapanyagból beszerezhető a helyettesítő termék. Lesz néhány nehéz hetünk, amíg megszokjuk, hogy mit mivel válthatunk ki, de aztán ugyanúgy folytatódhat a habzsi-dőzsi, mint korábban, csak egy picit jobban oda kell figyelnünk, mi kerül az asztalra, ennyi az egész.

Most, mikor befejeztem nápolyi barangolásomat, jónak láttam egy top 5 listát írni, amiben megpróbálom összeszedni a kihagyhatatlan dolgokat a városból. Nyilvánvalóan egy eléggé szubjektív felsorolás lesz, viszont a közös az bennük, hogy valahogy mindenhol mindig felbukkanak.

Ebben a pokoli forróságban egy-egy sör vagy fröccs mellé bizony jól esik, ha néha valami izgalmasabbat, érdekesebbet fogyasztunk, meg persze az sem utolsó, ha kertiparti alkalmával meg tudjuk villantani ismerőseinknek a tudásunkat. Gondolnunk kell ugyanakkor azokra is, akik nem fogyasztanak alkoholt, így övék lett a plusz egy lehetőség, a másik három pedig szigorúan 18+. 

Egy kicsit más vonalat képvisel a mai poszt, mint eddig, ugyanis eddig úgyszólván komplett ételekkel találkoztunk, most pedig egy pékáru kerül bemutatásra, ami szerintem kezd egyre jobban Magyarországon is elterjedni. Nyilván ez is otthon készítve a legfinomabb, és egy rendkívül egyszerű receptben meg is találjátok a titkát.