Most hétvégén rajtol az olasz bajnokság következő idénye, amely a híres Seria A TIM névre hallgat. Így gondoltam megpróbálom egy kicsit is visszaadni az olvasóknak, az élményt, hogy milyen is olaszokkal együtt, egy olasz helyen meccset nézni.

Annyi klasszikus fel lehet említeni a magyar konyhai remekek közül, hogy bele is fáradnánk, mire a végére érnénk - van azonban egy olyan koronázatlan királya minden desszerteknek, amit sosem lehet letaszítani a trónról: a zserbó. Nem bonyolult, nem romlik meg, kb. egy óra alatt kész is van (igaz fogyasztani csak másnap lehet), viszont az egész önmagában egyszerűen elragadja az embert, én bármeddig tudnám falni megállás nélkül hidegen, melegen, csokival, vagy csoki nélkül is. Ez a recept még dédnagymamám jóvoltából került hozzánk, és azóta is nagyon vigyázunk rá. 

A lagom annyit tesz, hogy "nem túl kevés, nem túl sok - éppen elég". Elsőre nem tűnik a tökéletes boldogság képletének, és egy svéd most bizonyára bólogatna is, hogy valóban - ha tudna olvasni magyarul. Mégis követendő lehet bárkinek az efféle svéd életfilozófia, amelyben az ésszerűség és a lazítás egyaránt szerepet játszik.

Amikor felmerül bennem vagy másokkal beszélgetve, hogy mennyire éri meg egy estényi fesztiválozás egy napijegy összegét és a benti borsos árakat, mindig azt hozom összehasonlítási alapnak, hogy sokszor egy koncertért akár még ennél is többet kérnek bizonyos előadók - számomra pedig vannak olyanok, akikért hajlandó vagyok ennyit fizetni. Ez idén a Hurts lett, akikre persze nem kellett volna ekkora összeget áldoznom, ha eljutok az EFOTT-os szereplésükre, a vasárnap közeledtével pedig egyre több kétségem támadt, egyáltalán jó üzletet kötöttem-e. Azonban nem hogy a koncertben, de jóformán az egész estében nem tudok olyan részletet találni, ami ne érte volna meg és ne lett volna kellemes csalódás.

Két évvel ezelőttről például meglehetősen rossz élményeim voltak a tömeg és az általuk kavart Mad Max-szerű porvihar kapcsán, azonban idén ennek nyomát sem lehetett látni. Utóbbiról - feltételezem - a pénteki eső gondoskodott, de határozottan úgy tűnt, hogy a színpadok elhelyezkedésében és az összekötő utak kijelölésében is egy sokkal egészségesebb arányt sikerült eltalálni. A szokásos nagyszínpad környéki tumultust leszámítva mindenhol lehetett normális tempóban közlekedni, az étel- és italmérésekhez is minimálisan kellett csak sorban állni (vagy 100 méteren belül biztosan találtál egy bódét, ahol nem volt senki) és számomra a(z épen maradt) füves terület is többnek tűnt, mint két éve.

A Kencefice című rovatunkon belül új, szépségápolással kapcsolatos termékeket fogok tesztelni, illetve a velük kapcsolatos tapasztalataimat is megosztom Veletek.  Fontos leszögeznünk: ha tesztelésre is kapok terméket, a véleményemet nem befolyásolja az, hogy a bemutatott kencét ingyen kaptam, vagy a saját pénzemből vásároltam. Természetesen lesz olyan, ami nekem bevált, de Nektek nem fog, illetve fordítva; de mindig befolyásoltságtól mentes, valós tartalmat olvashattok.

Imádom az olyan dekorkozmetikumokat, amelyek jelenősen megkönnyítik az ember lányának életét. A körömlakkozás nálam mindig macerás; szinte csodának minősül ha egyik ujjamon sem sérül meg a festék. Mivel kicsi és rövid körmeim vannak, nem egyszerű a festés sem; precíznek kell lennem, hogy szép legyen a végeredmény. Emellett számtalanszor  jártam úgy, hogy mentem valahova, viszont lakkozni indulás előtt már nem volt időm, emiatt pedig meztelennek éreztem a kezem. Aztán a Facebookon görgetve láttam a Catrice újdonságát: egy körömlakk tollat. Emberére talált a márka: amint tudtam be is szereztem, főleg mivel limitált kiadás. 

Végre vége a kánikulának, megjött a kedv a konyhatündérkedéshez. Ebben a friss nyári időben sem a test, sem a lélek nem kívánja a nehéz ételeket, de a fagyihegyek időszaka is elmúlt, kéne valami egyszerű, de nagyszerű, amivel nem túl sok melóval lehet nagyot villantani a család előtt. Nem kell túlbonyolítani az életünket (lesz még rengeteg időnk ősszel és télen kreatívkodni a konyhában, úgysem lesz semmi kedvünk kimenni a lakásból), ha reápillantunk a zöldségespultra a boltban, láthatjuk, hogy megérkeztek a szilvák, ideje elkészíteni az idei első szilvásgombócot. De mivel egy finom ebéddel/vacsorával nem akarjuk túlságosan szaporítani az olyan nehezen leadott kilóink számát, próbálkozzunk meg ezúttal egy egészségesebb változattal. (Recept: innen)

Egészséges szilvásgombóc

Hozzávalók:

- 35 dkg tönkölyliszt (vagy Graham liszt)

- 2 dl víz

- 1 db tojás

- 1 tk só

- 25 dkg szilva

- 2 tk fahéj

- 4 tk barna cukor

- 15 dkg zsemlemorzsa

- 1 ek olívaolaj

Elkészítés:

Semmivel sem bonyolultabb elkészíteni ezt az egészségesebb változatot, mint a sima szilvásgombócot, úgyhogy essünk is neki. Egy nagyobb tálba tesszük a lisztet, a sót és a tojást. Ruhaujj felgyűr, és miközben folyamatosan adagoljuk hozzá a vizet, begyúrjuk a tésztát. Tiszta konyharuhát kerítünk, letakarjuk vele a tálat, és békén hagyjuk pihengetni a cuccot kb. fél órán keresztül.

Hogy haladjunk, kb. 20 perc múlva elkezdünk 1 tk sóval vizet forralni egy kedvünkre való, szép nagy fazékban.

Egy kisebb tálban (csak, hogy legyen mit mosogatni) 2 tk fahéjat összekeverünk 2 tk barna cukorral.

A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, majd négyzetekre vágjuk.

Kezelésbe vesszük a szilvákat. Megmossuk őkelméket, félbevágjuk, kimagozzuk. A fél szilvákat egyesével megforgatjuk a cukros fahéjban. Minden tésztanégyzet közepére teszünk egy fahéjas-cukros szilvát, majd a tészta négy sarkát ráhajtjuk a szilvára, gombócot formálunk belőle.

A gombócokat több részletben beletesszük a forrásban lévő vízbe, ha feljöttek a víz tetejére, még 5 percig főzzük, majd szűrővel kiszedjük őket, hideg vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük és egy tányérra sorakoztatjuk őket.

Amíg a gombócok főnek, megpirítjuk a zsemlemorzsát 2 tk barna cukorral az olívaolajon.

És már csak annyi a dolgunk, hogy a kész gombócokat beleforgatjuk a pirított zsemlemorzsába, emberesen megszórjuk porcukorral, majd boldog mosollyal arcunkon elfalatozzuk a finomságot.

 Jó étvágyat!

Együtt élünk vele és mégis nagyon keveset tudunk róla. Pedig a bőrügyek a kánikula miatt mostanában sokszor előtérbe kerülnek, de általában megállunk annál a szintnél, hogy 11 és 15 óra között nem megyünk a napra, toljuk a naptejet ezerrel, holott elemi érdekünk, hogy minél többet tudjunk a testünket fedő és védő felületről, megismerjük az összefüggéseket bőrünk állapotával és a táplálkozásunkkal, a lelki problémáinkkal, hogy meg tudjuk előzni a betegségeket, illetve azért, hogy tudjuk, mikor van komoly baj, ami orvosi beavatkozást igényel. Ez a nagyon hasznos könyv pontosan erről szól: bőrünket mint egységes egészt ismerhetjük meg belőle, nemcsak fizikai, hanem lelki síkon is összefoglalja nekünk a bőrgyógyász szerző a tudnivalókat, olvasmányosan, szórakoztatóan, mégis tudományos alapon. Jómagam hiperérzékeny bőrrel rendelkezelem, és ezért mindig is oda kellett figyelnem erre a témára, mégis csak most értettem meg jó néhány nagyon fontos összefüggést, amelynek ismerete megkímélt volna jó néhány pánikdús pillanattól a tükör előtt, amely nem komoly betegség tünete volt, hanem "csak" a bőröm jelzett, hogy ideje lenne odafigyelni a stresszre, a táplálkozásra, nem jó krémet használok az arcomra stb. Nem ebből a kötetből fogjuk megtudni, hogy milyen bőrbetegségre milyen kezelést kell alkalmazni, azt azonban igen, hogyan alakulnak ki a májfoltok, a striák, a bőrgomba, milyen tüneteknél kell elkezdeni bőrrákra gyanakodni stb., miért nem kellene túlzásba vinni a botoxot és a tetoválást, és megannyi hasznos tudnivalóra tehetünk szert, amely jóval túlmutat a magazinokban található szinten a témában, de még nem elvont szakirodalom. Szerintem alapkönyv, amelyet mindenkinek el kellene olvasnia, akinek fontos az egészsége, és az, hogy megelőzze bőre idő előtti öregedését.

Annak idején az iskolában bemagoltátták velünk a bőrre vonatkozóan, hogy három rétege van: felhám, irha, bőralja.Szépen megírtuk róla a dolgozatot, és jól el is felejtettük az egészet jó néhány évtizedre, aztán amikor a sokadik X után utolér bennünket az idő, ami elkezd látszani a bőrünkön is, rohanunk fűhöz-fához, hogy megállítsuk a folyamatot, pedig ha annak idején elmondták volna nekünk a tanárok azt is, hogy egész életünkben oda kell figyelni az egészséges életmódra, a mozgásra és az étkezésre, sokkal tudatosabban életük volna a hétköznapjainkat...

Folytatva kalandjaimat Olaszországba, most még délebbre látogatunk, egyenesen Szicília fővárosába Palermoba. A város az olasz listám első helyén található egy hajszállal lemaradva Nápolytól. Hiába a kettő között a hasonlóság, tekintve a káoszt és a zsúfolságot, valahogy előbbi közelebb áll szívemhez. Tulajdonképpen nem is igazán tudom miért, talán az emberek miatt, talán az ott töltött négy nap miatt vagy esetleg a sajátos, elvont hangulata miatt, amit más olasz városban még nem kaptam meg. Jöjjön hát akkor kalandjáratom következő állomása, az igazi olasz maffia „szülőföldje”. S ahogyan a címben is utaltam rá az elkövetkezendő bejegyzésben a városban töltött négy nappalomat ömlesztve fogom elmesélni.

Kevés olyan étel van, ami ilyen pálfordulást vesz nálam, mint a harcsapaprikás túróscsuszával. Mivel korábban még nem ettem, már-már utáltam ezt az ételt, egyszerűen azért, mert nem tudtam elképzelni ezt a két egymástól függetlenül is nagyon finom ételt együtt, nem gondoltam, hogy összeállnának az ízek. Aztán megkóstoltam, és azóta visszafordíthatatlanul "szerelmes" vagyok ebbe a merész, de csodálatos ételbe.

Vincenz Priessnitzcel kapcsolatban már említettem, hogy ő volt a fürdőgyógyászat egyik feltalálója, aki felfedezte, hogy a hideg víznek elképesztően jó élettani hatásai vannak a testre. Ez a tényező gyakorlatilag a mai napig is meghatározza ezt a tudományágat, azonban a fürdőgyógyászat talán legkiemelkedőbbje mégsem ez, hanem a Sebastian Kneipp által alkalmazott Kneipp-kúra.

Kneipp egy igazán érdekes figura volt. Szegény bajor családba született 1821-ben, takács szülők gyermekeként. Egy ideig maga Kneipp is takácsként dolgozott, azonban 18 évesen végül elhagyta otthonát és Merkle káplánhoz szegődött tanulni, továbbá sikerrel felvételizett a Dilingen-i gimnáziumba, majd tanulmányait Münchenben, teológiai egyetemi szakon folytatta.