Minden nőt vonz valami a párizsi nők titka iránt. Hogy csinálják? Mitől van meg bennünk az a bizonyos "je ne sais quoi"? Mitől sikkesek, nőiesek, és magabiztosak egyszerre, miközben jól is érzik magukat a bőrükben? Hiszen, elnézve a ruhatárukat, nem sokban különbözik a miénktől. A titok a stílusérzékük, és az öltözködésükre is jellemző elegáns hanyagság. A francia nők szeretnek természetes benyomást kelteni; szereik elhitetni, hogy "épp' csak felkaptak valamit", miközben pontosan megtervezik az utolsó részletig az aznapi outfitjüket. Szeretik az időtálló darabokat, és nagyon jól kombinálják ruhatáruk darabjait.

Nem váratott sokat magára az első leves-receptem, de nem tudtam hátrébb sorolni ezt a gyönyörűséget, mindenképpen meg kellett osztanom veletek az egyik kedvenc levesem készítési módját. Én tejszínnel és tejszín nélkül is pont ugyan annyira szeretem, de mindkét állapotában legalább olyan sűrűnek kell lennie, hogy megálljon benne a kanál... Persze csak viccelek, de mivel ragulevesről beszélünk, bőségesen kell tartalmaznia minden jót. 

A dánok a legboldogabbak a világon, vajon mi lehet a titkuk? Na persze a magas életszínvonal, a nem túl stresszes mindennapok adottak náluk, mint minden skandináv államban, de ők mégis tudnak valamit, amit a többiek nem. Meg tudják találni a boldogságot a hétköznapokban, van is erre egy szavuk: hygge. Meik Wiking boldogságkutatóként dolgozik, és ebben a meglepően olvasmányos és kedves könyvben összefoglalja nekünk, mit is jelent ez a kifejezés, hogyan hatja át a dánok életét ez a gondolkodásmód. Semmi túltolt életmód tanácsadás, amelyekkel teli a padlás, ez egy laza és minimalista kötet, amelyben benne van mégis minden, amiért a dánok annyira jól érzik magukat a bőrükben. Aki eddig nem érzett ingerenciát arra, hogy ellátogasson Koppenhágába, viharsebesen felül fogja vizsgálni ezt az álláspontját, mert bár nagyon sok pratikus tanácsot és receptet kapunk a boldog(abb) élethez, azért mégiscsak tennénk egy hyggetúrát a városban, ennénk egy finom sütit a La Glace cukrászdában, sétálnánk egyet az új kikötőben, a Tivoli-kertben, csónakáznánk Christianshavn-ban, és a könyvtár bár sem maradhat ki a sokszínű programból. Addig is, amíg ezt a túrát sikerül kivitelezni, nagyon sok jó ötletet kapunk arra, hogyan érezhetjük magunkat jobban, sokkal egyszerűbben, mint gondolnánk.

Nem is olyan könnyű megfogalmazni, mit is a hygge. Meghittség, a lélek otthonossága, idegeskedésmentesség, a megnyugtató környezet élvezete, otthonos együttlét, vagy a szerző kedvenc megfogalmazása: kakaó gyertyafénynél. Hangulat és élmény, amelyet nem nagy dolgokban kell keresni, hanem a hétköznapokban. Nem pénzfüggő a megtalálása, de nem is olyan egyszerű, hiszen nagyon erősen be kell lassulni hozzá, de megéri ráfordítani az energiát, hiszen ki ne szeretné jól érezni magát a bőrében?

Szerte a világ körül elképesztő templomokat találhatunk, a mai cikkem tárgyát is egy ilyen, finn építészeti műremek, a kimondhatatlan nevű Temppeliaukio templom képezi, amely nem csupán a belsőépítészete miatt kiemelkedő: a vallási épületet ugyanis gyakorlatilag egy sziklába vájták.

A Temppeliaukio templom becenevei ebből adódóan nem meglepőek, nevezik többek között A szikla egyházának, valamint csak szimplán Sziklatemplomnak is. Az épület ötlete egy testvérpár-, Timo és Tuomo Suomalainen fejéből pattant ki, az építésztesók művét az 1969-es évtől látogathatják az erre érdeklődők. A templom története azonban egészen a két világháború közé nyúlik vissza: 1930-ban pályázatot írtak ki a Töölö központjába tervezett templom megalkotására, az építkezés pedig végül 1968-ban kezdődött el. 

Nem szeretek magamról beszélni, inkább hagyom, hogy az írásaimon keresztül ismerjenek meg az emberek. De ez nem egy olyan szakma, ahol megengedhetem magamnak ezt a luxust. Így tehát jöjjön egy rövidke bemutatkozó, hogy mégis ki vagyok, mit csinálok és mit keresek én itt.

Nevem adamthesir lenne és lassan egy éve Olaszország déli részén vagyok önkéntes, egy Erasmus+ projekt keretén belül (erről talán majd később). Helyzetemet talán a megérkezésem előtt kitalált kis szösszenetem jellemzi a legjobban. Miszerint, kiléptem a komfortzónámból egész Dél Olaszországig, amíg egy évig nyaralok néha még önkénteskedem is. Az egy év alatt pedig bőven volt időm tapasztalni, utazni és nem utolsó sorban kóstolni és kipróbálni. Így, úgy gondolom, hogy egy eltérő, egy valamivel hitelesebb képet tudok festeni az országról, kultúráról és a végül, de nem utolsó sorban helyekről, ahol már jártam. Ráadásul nagyon szívesen osztom meg tapasztalataimat másokkal és a nagyvilággal egyaránt.

Az ember a bejegyzések mögött és a kilátás a Vezúv tetejéről

Végül az íráshoz és blogoláshoz való viszonyomról annyit, hogy számos blogot szerkesztettem már, többnyire személyes blogokat. Bár nem szerettem soha felcimkézni blogjaim, mivel mindig az írás iránt érzett szenvedélyem vezényelt. Jelenleg a szakallastortenetekblog.wordpress.com felületen írok rendszeresen különböző témájú bejegyzéseket. De blogom mellett, FroG hívószavára válaszolva, immáron a Jus and Calzone csapatát is erősítem. Tehát nyugodtan fel lehet készülni az igazi dolce vitara és olaszos hangulatra, életérzésre.

Ebben a bolond időjárásban muszáj tolni a vitamint, különben egyik megfázásból esünk a másikba, az pedig kinek hiányzik, nem igaz? Arra viszont nem mindenkinek van ideje,hogy minden nap gondosan kiporciózza a gyümölcsöket, azon túráztassa magát, hogy milyen ételt főzzön, amiből nem hiányzik a zöldség. Erre a problémára a megoldás a smoothie, ami valahol a gyümölcslé és a turmix között található félúton, és megvan az a hatalmas előnye, hogy viharsebesen lehet belőle nagyon finom és egészséges innivalókat gyártani. Nem kell hozzá semmi extra segédeszköz, egy erősebb turmixgépet előbb-utóbb úgyis be kell szereznünk a konyhába, a gyümölcscentrifuga opcionális, elsősorban haladóknak érdemes beruházniuk rá, akik ki tudják használni ezt a praktikus szerkezetet. Aztán már csak annyi a dolgunk, hogy minden hozzávalót belezúzunk a gépbe, megnyomjuk gombot és gyönyörködünk abban, ahogyan helyettünk dolgozik, és legyártja nekünk az iható vitaminbombát, amit pohárba töltünk, és már kortyolhatjuk is az egészséges nedűt. Ebben a bookazine-ban (nem szakácskönyv, de nem is magazin, ezek hibridje) rengeteg ötletet kaphatunk smoothie-témakörben a legegyszerűbbtől a legfenségesebbig, mindenki megtalálhatja benne a kedvének és ízlésének megfelelő változatot.

Áfonyás vagy spenótos-körtés, esetleg sárgarépás, almás és uborkás? Cifrázzuk egy kicsit és legyen banános csokoládéval és mogyoróval? Ínyenckedjünk, és adjunk egy esélyt a csokoládés capuccino smoothie-nak? Adjunk az egészségnek, és kísérletezzünk gyümölcs és zöldséglevekkel? A variációk száma végtelen, annyi ínycsiklandozó receptet kapunk a pofinkba, hogy csak győzzük bejelölgetni, hogy melyiket kellene minél előbb kipróbálni.

Régóta terveztük, hogy leruccanunk egyet kirándulni, mert ránk fér már a lazítás, mindketten elég stresszt szívtunk magunkba az elmúlt pár hónapban. Ki is kértük a szabadnapot erre az egyébként esősnek ígérkező májusi hétvégére, és mivel variálásra lehetőség nem volt, így esernyővel felszerelkezve vágtunk neki Balaton-felvidéki kirándulásunknak.

A masszázs mára a mindennapi élet részévé vált, rengeteg ember relaxációs vagy egészségügyi céllal veszi igénybe ezeket a szolgáltatásokat. A masszázsok különböző helyen és különböző intenzitással, illetve formában történhetnek, manapság pedig minden magára valamit is adó wellness(nek mondott) szálloda rendelkezik masszázs-szolgátatással, amit vagy felár ellenében, vagy a szobához tartozó turisztikai csomaggal vehetnek igénybe a relaxálni vágyók. Az alább olvasható cikkben azonban nem ezekkel a populáris (svéd, thai és egyéb) masszázsformákkal szeretnék foglalkozni, hanem öt olyannal, amelyek nem feltétlenül kapnak helyet a mindennapi masszázskultúrában, azonban legalább annyira fontosak és hasznosak tudnak lenni.

Mindenki ismeri a klasszikus "lázánnyét", de sajnos sokan előbb kapnak a Maggis, Knorros tasakok után, mint, hogy otthon nekiálljanak megfőzni, pedig igazán nem nehéz. Vehetünk hozzá lasagne lapot is (dobozos kiszerelésben bárhol kapható), de én lebbencs tésztával jobban szeretem. 

Az Ezeregyéjszaka csodái az uraknak, aranykalitka a hölgyeknek, ez a hárem, amelynek a titkaiba, köszönhetően a Szulejmán című sorozatnak, már a tévében is beletekinthetünk. Azonban a valóság természetesen nagyon más volt, mint amit a népszerű műsorban láthattunk, ha nem a romantikus változatra vagyunk kíváncsiak, hanem a tényekre, ebből a könyvből alaposan megismerhetjük a fátyol mögé zárt világot. A szerző családjának idősebb női tagjai még a háremben nőttek fel, még őt magát is megtanították a tradicionális kávéfőzésre és jó néhány női praktikára. Igazán akkor kezdte el érdekelni a téma, amikor 15 évi amerikai tartózkodás után visszatért gyermekkora színhelyére, Isztambulba, és komoly kutatásba kezdett. 25 évvel ezelőtt jelent meg először a könyv, most az újraszerkesztett változat jelent meg, amely érdekesen, tényszerűen, közérthetően meséli el, milyenek voltak a hétköznapok valójában a háremekben. Jó néhány legendával leszámol az írónő, jó néhány tragikus sorsot ismerhetünk meg a könyvből. Témák szerint csoportosítva kerülnek elénk az információk, amelyből kirajzolódik a mesés Kelet  buja, de szigorú keretek közé zárt szeglete, amelynek legendája mögött évszázadokon át ott élt hús-vér asszonyok drámája rajzolódik ki. A luxusélet ára az unalom és a folyamatos életveszély volt, a háremben a poltika sem volt hiánycikk, és állandó versengés folyt a szultán kegyeiért, hiszen csak annak járt megkülönböztetett bánásmód, aki elnyerte az uralkodó szerelmét, mindenki más a fátyol mögött hervadt el, elfelejtve. Tragikusan szép könyv, amelyből megismerhetjük a háremek zárt világának igaz történetét.

A hárem kifejezés az arab "haram" szóból ered, amelynek jelentése "védett" vagy tiltott. Az a kép, ami azonnal eszünkbe jut, ha meghalljuk ezt a szót, a Topkapi, a Nagy Háremre volt jellemző, azonban köznapi értelemben a hárem a háznak olyan biztonságos, védett, szeparált részét is jelentei, ahol a nők, a gyerekek, megözvegyült rokonok és nőnemű szolgálók éltek, elzárva a külvilágtól és a férfiaktól. Ez a könyv alapvetően a Nagy Hárem életét mutatja be, de bepillantást nyerhetünk az átlagos háremek világába is.