A Kulipintyó a J&C különleges épületekkel foglalkozó, változó időközönként megjelenő rovata. A cikksorozat a Föld különféle tájairól származó, valami miatt érdekes lakóházak, szállodák és egyéb funkciójú építmények bemutatását tűzte ki céljául.

A kulipintyóban számos érdekes épülettel foglalkoztunk már, azonban mint azt láthattátok, az utóbbi időben kissé elsikkadt ez a "különkiadás", ennek oka leginkább az volt, hogy nem találtunk olyan épületeket, amelyek a blog tematikájába és a rovat keretei közé is beleillene. Viszont az utóbbi időben kisebb kutakodás után kitaláltuk ezeknek a cikkeknek a jövőjét: a rovatban szereplő épületek mostantól szinte kizárólag olyan éttermek lesznek szerte a világ körül, amelyek valamilyen tulajdonságukkal felhívják a figyelmet magukra vagy a környékükre.

A sok-sok főétel után itt az ideje egy desszertet is gyártani: nem más lesz a mai alany, mint az egyik kedvenc süteményem, a kakaós kalács. Talán a sok vajtól, talán a sok kakaótól, talán a puha tésztától válik megunhatatlanná, nem tudom... Édesanyám sokadik receptje kerül fel a blogra, remélem, ez is legalább annyira a kedvencetekké válik, mint az előzőek (legalábbis remélem, hogy azzá váltak. :))

Mindenki utálja az átható olajszagot a lakásban igaz? Pedig sem a fánknál, sem a lángosnál nem tudjuk ezt kiküszöbölni, hacsak, fel nem használjuk innen ezt a gyöngyszemet. :) Nem nehéz, de az állagát lehet, hogy nem mindenki fogja elsőre eltalálni, így ne csüggedjetek, ha a legelső próbálkozás nem sikerül, másodjára biztos, hogy jobb lesz!

Aki már evett kézműves kenyeret vagy péksütit, az tudja, hogy össze sem lehet hasonlítani ezeket a termékeket a hipermarketekben található felfújt valamikkel, aki pedig kóstolt már kovászos kenyeret, az tudja, hogy teljesen más az íze, mint az élesztővel készültnek. Jómagam csak mértékkel házipékeskedek, kizárólag a családnak készítek finomságokat, oltári nagy szerencsém volt, a sógorom egykor pék volt, az alapokat tőle tanultam, a különlegességeket pedig a neten Limarától.  Nem sütök túl gyakran, a kovászoláshoz lusta vagyok (azt etetni kell, annyit nem használnám, hogy érdemes legyen foglalkozni vele), viszont a minőségre nagyon kényes vagyok, ezért odafigyelek arra, hogy hol veszem meg a kétszemélyes háztartásunk (apukám+én) kenyerét, tatabányai szinten egy minőségi pékségbe járok, mert szerencsére nálunk is javul a helyzet ebből a szempontból, persze ez nem Pest, ahol rengeteg kézműves pékségbe térhet be a célközönség. Beke Csilla (aki a lányával együtt egy kis könyvkiadót vezet, amelyet onnan ismertem, hogy ők adták ki Limara könyveit) vette magának a fáradtságot és felkereste a jelenleg legismertebb kézműves pékeket, és kifaggatta őket arról, hogyan keveredtek erre a pályára, hiszen a legtöbbjüknek teljesen más volt az eredeti foglalkozása. Nagyon széles a paletta a balettművésztől a kertészmérnökön át az operatőrig, de mindannyiukban közös, hogy egy életre beleszerettek  a friss kenyér illatába, saját úton képezték magukat, majd a hobbiból hivatás lett, most már mindenki saját pékségét vezeti. A kakukktojás Limara, aki csak a blogján osztja meg a receptjeit, de mivel velem együtt nagyon sokan tőle tanultak meg ízesen sütni otthoni körülmények között, ezért nem maradhatott ki a könyvből, hiszen ő a legismertebb arc a könyv szereplői közül kenyér és péksüti fronton. Egy nagyon érdekes interjúkötet, amelyből közelebbről megismerhetjük a jelenleg legmenőbb pékeket, akik természetesen megosztották velünk a kedvenc receptjeiket is. Nem ebből a könyvből fogunk megtanulni kenyeret sütni (mivel a receptek nagy része kovásszal készül, elsősorban haladó házi pékek tudják elkészíteni a finomságokat), viszont abszolút át tudja adni az isteni érzést, amelyet egy saját kezűleg készített kenyér tud adni.

Artizán, Pipacs Pékség, Jacques Liszt, Búzalelke Pk(es)ség, Három Tarka Macska, Marmorstein Pékség, Jenői Pékség, Free! Gluténmentes Pékség, Kiskovász Pékség, Panificio il Basilico, Kenyérmanufaktúra – az igazán jó kenyeret vagy péksütit akar enni, az hozzájuk megy, még akkor is, ha a kézműves finomságokat meg kell fizetni, de a minőség mindenkit kárpótol a magasabb költségért. Mindegyik márkanév mögött egy különleges életút, egy nagy váltás rejtőzik, itt az alkalom, hogy megismerjük azokat az embereket, akik létrehozták ezeket a pékségeket.

Mindig-mindig visszakanyarodunk az olasz konyhához, de kérlek, bocsássatok meg nekem ezért, rendkívül elfogult vagyok. A karácsonyra kapott tésztagépem erőteljes tesztelés alatt van, és ezt az ízig-vérig saját készítésű ravioli receptet osztanám meg veletek, amit persze dokumentáltam is. Ezzel párhuzamosan pedig az alaptészta-recept, illetve a tésztagép használatát is leírom, ha már itt vagyunk. A képeket a galériára kattintva nézhetitek meg.

Első kisbabám nemrégiben jött a világra. Nagyon érdekes dolgokat tapasztaltam meg és azt gondoltam, helye van ebben a sorozatban. Hasznos lehet azoknak, akik még babavállalás előtt vannak, kíváncsi lennék mi a véleményük azoknak, akiknek már vannak gyermekük. Illetve ha férfi olvassa – talán segít, hogy kicsit a női, anyai fejbe lásson.

A várandósság számomra egy csodálatos utazás volt. Nem szenvedtem semmilyen kellemetlen testi tünettől. Voltak ugyan nálam is egészségügyi komplikációk, de ezek kezelését, meg a sok orvosi kontrollt úgy igyekeztem felfogni, mint a lehető legjobb dologhoz vezető utat. Mindent egybe véve nagyon szerettem várandós lenni és sokszor találtam mulattatónak a helyzeteket, amibe az ember ebben az állapotban óhatatlanul belecsöppen. A szülés pedig alapvetően egy jó élmény volt számomra. Tudom, hogy sajnos csak a nők kisebb része részeltetik ebben a szerencsében.

Természetesen maga a szülés egy fizikailag nehéz és megterhelő folyamat, mint ahogyan a szülés előtt a megváltozott testi adottságok kezelése, az esetleges egészségügyi komplikációk megélése is az. Aztán a szülést követően a szoptatás beindítása, a kialvatlanság okozta megterhelés és így tovább mind nagyon kemény megpróbáltatás lehet a szülő, szülők számára. Ezek azonban az élet természetes velejárói, meg aztán el is múlnak idővel és én nem is erről szeretnék ma írni. Hanem egy olyan témáról, amiről azt veszem észre, hogy bizony igencsak tabunak számít. Még az anyák körében is!

Krémes nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Mivel úgyis mindenki bespájzolt mákból karácsonyra a bejglihez, jöjjön ezúttal egy olyan recept, amellyel el lehet használni a megmaradt készleteket. Nem egyperces darab, de rá lehet szánni némi időt a pacsmagolásra. A recept innen.

Amikor Török Eszter előző könyvét (Viszlát cukor és fehér liszt) megvettem, még nem tudhattam, hogy apukám magas cukra miatt radikálisan át kell alakítani a család étkezését, ezért anno csak átlapoztam, és felraktam a könyvespolcra, azóta is ott porosodik valahol. Azonban megjegyeztem a szerző nevét, és most, hogy száműztük a cukrot és a fehérlisztet a kamrából, és igyekszünk minél egészségesebben élni, nyilván az ilyen témájú kiadványokat gyűjtöm elsősorban, ezért amikor megtudtam, hogy megjelent a második Török Eszter-könyv, késlekedés nélkül beszereztem. Nem csalódtam, hozta a korábbi kiadvány szintjét ez a darab is, nagyon sok finom étel receptje található benne, gyönyörű fotókkal (Csigó Zita neve garancia a minőségre, ha ő fényképez egy könyvet, akkor biztosan megjön a kedvünk a kísérletezéshez, annyira ínycsiklandozó lesz a külleme). Mivel a szerző dietetikus, pontosan tudja, hogy milyen étkezési problémákra milyen megoldások léteznek, azonban mindenkinek saját magának kell kialakítania az étrendjét, ez a könyv csak ötleteket tartalmaz az egészséges(ebb) életmódhoz, abból kapunk ízelítőt, hogy milyen változatosan táplálkozhatunk, ha úgy döntünk, hogy szakítunk a korábban megszokott étkezésünkkel. Ez a könyv elsősorban inzulinrezisztencia, PCOS és cukorbetegség esetén ajánlott, azonban bárki találhat benne izgalmas és könnyen elkészíthető recepteket, ha nincsenek egészségi problémái, pusztán jobban oda akar figyelni arra, hogy milyen ételeket fogyaszt. A leírások jól követhetőek, minden ételhez tartozik egy rövid, de személyes hangvételű kis bevezető is, egyáltalán nem hivatalos a hangnem, dacára annak, hogy egy táplálkozási szakember írta a könyvet.

Az egészséges étkezés egyáltalán nem arról szól, hogy mindent azonnal meg kell változtatnunk, elég ha egy-két alapanyagot lecserélünk, és máris sokat tettünk azért, hogy a korábbinál ésszerűbben étkezzünk. Kell egy kis idő, amíg megszokjuk az új ízeket, de csak elsőre furcsa, hogy a bakonyi szeletet a szokásos galuska helyett pl. árpagyönggyel fogyasztjuk. Akkor sincs tragédia, ha nem ízlik ez a változat, kísérletezzük ki magunknak, hogy milyen egészségesebb körettel esik jobban nekünk egy régi kedvenc, nem kell szenvednünk, csak azért, mert életmódot váltunk.

Biztos vagyok benne, hogy sokak kedvence a "chilis bab", és még többen készítik boltban kapható por alapú készítményből. Ők valószínűleg nem tudják, hogy a por és az eredeti verzió között olyan ordító különbség van, amire nem hogy a "szakács", de még a fogyasztó-közönség is garantáltan felkapja a fejét. Mégsem nevezhető azonban bonyolultnak, inkább izgalmasnak (már ha szeretjük a fűszerek tömkelegét). 

A tőlem megszokott kalandjárat helyett, most egy hosszabb kihagyás után egy személyesebb bejegyzéssel jelentkezem. Ennek ellenére témájában és központi mondanivalójával szorosan kapcsolódik a bloghoz és annak szellemiségéhez.

Mivel már pár napja 2018-t írunk, úgy illik, hogy összegezzük az hátunk mögött álló évet és felkészülünk a következőre. Ha pedig az elmúlt évem össze kellene foglalnom egy szóban, akkor mindenképp az utazás szót használnám. Ez az egyszerű, de mégis sokatmondó szavacska írja le legjobban az elmúló félben lévő esztendőm. Egy rendkívül tartalmas és egyértelműen szerteágazó útban, amilyenben még soha életemben nem volt részem.