Nemcsak a dánok tudnak élni, hanem a finnek is! Olyan szaunakulturájuk van, hogy öröm volt róla olvasni, hát még a hangulatos képeket nézegetni és az érdekes recepteket olvasni. Finnországban ma kb. 3,2 millió szauna üzemelhet. Döbbenetes szám, ráadásul olyan sokszínűek ezek a szaunák, amennyire különböznek azok az emberek, akik folyamtosan használják őket. Mert más típust használ az aranyásó pár, akik az ország legmagasabb területén élik mindennapjaikat, a bohó egyetemisták, a rockerek vagy egy hétköznapi család. A kötet szerzői 19 finn szaunába látogattak el, ahol nemcsak a házigazdák jókedvű gőzölődését örökítették meg, hanem jókat is főztek a helyiekkel. A szauna konyhának megvannak a maga különleges főzési szabályai, amelyekben alapvetően nagyon egyszerű és egészséges ételek készültek, és bármilyen furcsának hallatszik elsőre is, még tortát is lehet sütni bennük. Mivel én hiperzékeny bőröm miatt kénytelen vagyok messzire kerülni a szaunák világát, ezért csendes irigységgel lapoztam végig ezt az impozáns kivitelű szakácskönyvet, amelyből árad az életöröm és a természettel való együttélés, mindez komoly mínuszokban. Szokni kell a pőre embereket a képeken, akik nem nem úgy néznek ki, mint a viking istenek és az amazonok, hanem hétköznapi testalkattal rendelkeznek, és nem öncélűan mutogatják magukat a fotókon, náluk ez a mindennapi szaunaélet természetes része, ami nekünk nem kicsit furcsa elsőre. Ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, viharsebesen magával ragad az az életérzés, amelyben a népek jól érzik magukat a barátaikkal és a családjukkal, miközben fura ételeket falatoznak. A lehető legextrémebb helyeken is képesek arra, hogy elkészítsék a finomságokat (nálam a talicskában felizzított faszénparázson sült ételek mindent vittek), ahogyan a szaunákat is sokféle helyszínen alakították ki a föld alatti barlangszaunától kezdve a jégszaunán át a kerekeken guruló változatig. Elsősorban a különleges hangulat miatt érdemes végigolvasni ezt a hiánypótló szakácskönyvet, amelyben betekintést nyerhetünk a finn lélekbe és konyhaművészetbe.
Törpemálnás tésztakosár, véres hurka tésztaköntösben, szaunakályhában sült pizza, csokoládés narancstorta. És az én személyes kedvencem: a háromcsokis fondü. Megannyi ínycsiklandozó finomság, amelyről alapjáraton biztosan nem jutna eszünkbe, hogy szaunakörülmények között is elkészíthető, pedig lehetséges, de biztonsági okokból mindig be kell tartani a műfaj speciális szabályait, mert ez a főzési mód nem kicsit veszélyes a gőz, a tűz és a fedetlen bőr miatt. Azonban ha odafigyelünk, nem jelent nagyobb problémát az ételek elkészítése, mint egy sima kerti grillparti.
Mivel nem igazán járok szaunába, sajnos nem sokat értettem a bevezetőből, amelyben a szerző arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen alapszabályokat kell betartani a szaunai sütés-főzés során, azonban utána már gyorsan elvesztem a sztorik és a receptleírások között. Őszintén bevallom, ez a szakácskönyv azok közé tartozik, amelyeknek a borítón szereplő kép és a téma alapján szerettem bele, mert bár nem túl dögös az a szakállas bácsi, aki a címlapon egy nagy piros fazékkal a kezében ücsörög egy fából készült szauna ajtajában, de annyira cukisan télapós volt a látvány, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. Ráadásul a finn kulináriáról sem tudtam túl sokat, ezért nem volt kérdés, hogy nekem ez a könyv kell! Nem csalódtam, érdekes ételekről szereztem tudomást (nekem eszembe sem jutott volna kukoricacsövet együtt sütni kolbásszal és baconnal, pedig elég kreatívnak tartom magam a konyhában), és sokféle emberi sorssal találkozhattam az oldalakon. Semmi drámaira nem kell gondolni, ez egy szakácskönyv, nem látlelet a finn hétköznapokról, azonban számomra különleges élmény volt megismerni, hogyan élnek ezen a messzi tájon a hétköznapi emberek.
Megdöbbentő, hogy mennyi féle szauna létezik a finneknél, a kínálatban akad szaunabusz, udvari szauna, parti gerendaszauna, sátorszauna, de megismerkedhetünk a Szent Iván - napi szaunával, a Kopár-hegyen található szaunával és még vasutas szauna is van. De a végére maradt a legjobb: karácsonyi gőz nyárfaszaunában, ahol egy télapóra nagyon hajazó bácsi süt-főz nekünk finomságokat. Nagyon megkedveltem a szaunamanókat, akik csintalanok és láthatatlanok, de ugyanúgy részei a szauna szertartásának, amely elsősorban a léleknek fontos, és csak másodsorban a testnek. Nagyon stílusos a szöveg, amely nemcsak a recept leírásokra hagyatkozik, hanem arra is, hogy átadja az éppen aktuális helyszín egyedi atmoszféráját. A sok kedves sztori sokat tesz hozzá ahhoz, hogy kedvvel forgassuk ezt a szép kivitelű szakácskönyvet.
Nyilván nem mindennap fogunk pl. rénszarvas-quesadillát készíteni vörös áfonyával (pedig nagyon jól néz ki!), de rengeteg olyan ötlet van ebben a könyvben, amelyet némi egyszerűsítéssel a mi konyhánkban is elkészíthetünk, a gombás-sajtos töltött paradicsom, és a tepsis cékla kipróbálós, a chorizós omlett sem tűnik túlságosan bonyolultnak, ahogyan a foccaccia sem zöldfűszeres pestóval, de az én szívem csücske a lusta manók mandulás mézeskalácsa lett a széles kínálatból. Nem mindennapi használatra készült ez a könyv, viszont a különlegessége miatt kiváló karácsonyi ajándék lehet a gasztronómia szerelmeseinek. A fotók nagyon szépek, a receptek jól követhetőek, de igazából a teljesen egyedi hangulata miatt kihagyhatatlan élmény. Miközben bejárjuk Finnország vidékeit, az embereken és a szaunakultúrán keresztül megismerhetünk egy zárkózott, de barátságos népet, akikkel érdemes megismerkedni. Szeretnivaló kis gyöngyszem a szakácskönyvek tengerében.
8/10
A könyvet a Corvina Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!
