Nemcsak Kenderesi Tomira fért rá rá az olimpiai bronzérem után egy-két sajtburesz, hanem nekünk is bármikor jöhet, de azért vegyünk kicsit ínyencebbre a figurát, és hagyjuk Martin Kintrupnak, hogy beavasson bennünket a műfaj felsőbb régióiba. Felejtsük el az alapdarabokat, megéri elhagyni a komfortzónát, mert olyan ízorgiát hozhatunk ki a burgerekből, hogy valószínűleg sohasem gondoltuk volna, legyünk húsevők vagy vegák, sőt a vegánok is találhatnak magunknak receptet ebben a könyvben. Jómagam már évek óta kizárólag kézműves hamburgert fogyasztok, messzire kerülöm a gyorsétteremeket (nem, régen nem volt ez  így, de ma már kényes vagyok az étel minőségére, amit fogyasztok), ezért nagyon örültem neki, hogy a szerző szintén ezt az elvet vallja, és mindjárt kezdésnek megosztja velünk, hogyan készíthetünk otthon meglepően egyszerűen hamburgerzsemlét, amelyet kedvünk szerint tölthetünk meg mindenféle földi jóval. Yakuza, Grizzly, Orient Expressz vagy Don Quijote? Nem könnyű a választás, mert mindegyik fantázianév izgalmas ízvilágú hamburgert takar, amelyhez - néhány extremitáson kívül - gyakorlatilag minden hozzávalót megszerezhetünk a bioboltban, vagyis csak a bátorságunkon múlik, hogy belevágunk-e a szerző által kínált finomságok elkészítésébe. Nemcsak a fantáziadús hambik leírásához van szerencsénk a könyvben, hanem a belevalók: hús - és húsmentes pogácsák, különféle salsák, salátahegyek elkészítése is leírásra került, akárcsak az olyan köreteké, mint pl. sült édesburgonya, pácolt sárgarépa vagy csilis-citromos kukoricacsövek. Kezdők és haladók egyaránt haszonnal forgathatják ezt a szakácskönyet, amely elsősorban szemléletet formál, arra biztatja az olvasókat, hogy merjenek kísérletezni az ízekkel, mert a hamburger műfaja sokkal érdekesebb, mint valaha is gondoltuk volna. Nekem az volt a  problémám a könyvvel, hogy kicsit eklektikus lett a szerkesztése, és becsúszott pl. olyan hiba is, hogy a vega burgerek között feltüntetésre került egy olyan is, amelybe chorizo, vagyis kolbász is kerül, és van néhány olyan hozzávaló, amit nálunk nagyon nehéz beszerzni, de ezektől eltekintve egy nagyon érdekes recepttárról van szó, amely új dimenzióba emeli a hamburger műfaját.

Az én abszolút kedvencem a bőséges kínálatból: a Sweet Sensation. Ő egy fánk (bizony, ez nem hamburgerzsemléből készül), amelybe ananász(!), málna, sajtkrém, méz, lime-lé, bazsalikomlevél és még kivi is kerül. És természetesen jól meghinthetjük porcukorral vagy készíthetünk rá citrommázat és megszórhatjuk csokidrazséval. Talán ez a legextrémebb versenyző, de akad még jó néhány érdekes változat...

Milanói kalandjam befejezte után valami még mindig motoszkál a fejembe. Ez a dolog pedig nem más, mint városban látott sokszínűség és a multikulturalizmus hatása a közegre. Tehát akkor most következzen egy mélyebb, akár vitaindító vagy csak pusztán elmélkedő bejegyzés.

A bejegyzéseim címére mindig nagyon ügyelek, hisz egy jó cím, többek között jobban bevonza az olvasót. Általában a frappánságot és néha az elvontságot is szem előtt tartom. A mostani kettőség is jól tükrözi előbb említett elveim, az M&M’s mint az édesség és mostani szerepe és jelentése pedig csak később esett le, bár akkor nagyot szólt.

1972. szeptemberének negyedik napján a müncheni nyári olimpia versenyzői aligha gondolták volna, hogy másnapra már nem az aranyérem és a siker lesz a fő céljuk, hanem a saját életük. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai a hajnali órákban törtek be az olimpiai faluba, azon belül is az izraeli csapathoz: tettükkel azt akarták elérni, hogy 232 bebörtönzött társukat engedje szabadon Izrael állama, ezen kívül a terrortámadás után szabad elvonulást szerettek volna a túszokkal együtt. A tömeggyilkosság 11 ártatlan ember halálát okozta.

Nem tudom, ki-hogy van ezzel a különös gyümölcsfajtával, de nekem az egyik kedvenc ősz-hangulatú gyümölcsöm. Attól eltekintve, hogy frissen gyakorlatilag lehetetlen vele bánni, elkészíteni mégis könnyű, így ezen a héten elhoztam a birsalmasajt receptjét. Ha eddig nem kedveltétek, talán majd most... :) 

Nem túlzás kijelenteni, hogy a mai világunk egyik fő mozgatórugója a közösségi média, meg úgy en bloc az internet, melyek hatásai, visszajelzései rengeteg ember életét befolyásolják és alakítják. Nehéz elhinni, hogy ebben a közösségi-média dominált világban egy olyan művész is tud érvényesülni, aki megveti ezeket a platformokat, ráadásul az utóbbi években már interjúkban és nyilatkozatokban sem kommunikál, az érzéseit, meglátásait kizárólag a dalain keresztül tudjuk megismerni.

Márpedig Frank Ocean egy ilyen figura, se facebook, se twitter, se egyéb népszerű fiókja nincs, a dalai szinte kizárólag fizetős platformokon érhetők el (pl. Spotify és iTunes), a médiától pedig az első stúdióalbumának megjelenése óta igyekszik távoltartani magát. Ocean azonban nem csak érvényesülni tud, de a tengerentúlon igazi kult-figurának számít, a tavaly megjelent második stúdióalbuma igazi elsöprő sikereket alkotott, a mai napon 30 éves zenész pedig egy időre biztosan beírta magát a zene történelemkönyvébe. Hogy ezt hogyan és honnan sikerült elérnie? Ezt próbáljuk megfejteni a mai cikkünkben.

Törzsvendégnek lenni jó dolog.  Az ember lánya csak leül az asztalához, és már hozzák is neki a pohár vizet, citrom nélkül, mert tudják, hogy úgy szereti. Naná, hogy ismerik az ízlésemet, mert minden nap ugyanott szoktam ebédelni, a munkahelyemtől pár perc sétára lévő Turul-ban. Az étterem néhány évvel ezelőtt, a város fő terének felújításakor nyitotta meg kapuit, kezdetben nem túl nagy sikerrel, mert nem volt jó a kaja. Aztán végre találtak egy jó szakácsot, és hamar elterjedt, hogy milyen finomakat lehet itt enni, így azon kaptam magam, hogy odaszoktam,  ami azóta is így van,  mert egy, a minőségre sokat adó családias étterem született, amelyben gyors és kedves a kiszolgálás. Ebédelni 11 és 14 óra között lehet, az ebédmenüben minden nap van egy leves (390 Ft) és három féle második fogás, 750, 850 és 1200 Ft-os árfekvésben. Az adagok bőségesek, olyannyira, hogy többször előfordult velem, hogy kénytelen voltam visszaküldeni (vagy elvinni, mert erre is van lehetőség), mert egyszerűen nem fért belém.

Az étterem jó helyen van, több hivatal és bank munkatársai is itt fogyasztják el az ebédjüket, a Polgármesteri Hivatalról (előző munkahelyemről) nem is beszélve, amellyel egy épületben helyezkedik el. Az éttermi részen túl egy nyitott terasz is tartozik a vendéglátóhelyhez, amelynek barátságos, családias hangulata van,  odafigyelnek a kiegészítőkre is, igazi vendégmarasztaló kis hely, ahol kényelmesen el lehet költeni a finom ebédet. Ezúttal úgy döntöttem, hogy nem menüből rendelek, hanem étlapról (semmi különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen csak szabadságon voltam, nem kellett visszasietnem az irodába, ráértem egy ínyenc ebédre). A levest kihagytam (mert azt akartam, hogy maradjon hely a desszertnek a pocakomban), mindjárt a második fogással indítottam, nem kispályáztam, tejszínes, gombás csirkemellcsíkokat kértem pirított gnocchi-val. Hát, kérem, olyan ízorgiát tálaltak fel nekem, hogy még most, napokkal később is fátyolos szemekkel gondolok vissza rá. Mély, intenzív földes ízek keveredtek az olaszosan selymes aromákkal, öröm volt minden falat. Isteni finom volt (mint mindig), de akkora adag, hogy a negyedét nem tudtam elfogyasztani.

Azért a desszertet nem hagytam ki, gesztenyepürével koronáztam meg a mesés főételt, amelyben a tejszínhab könnyedsége oldotta fel a gesztenye őszies hangulatát. Ha valaki erre jár, feltétlenül próbálja ki a mákos gubát és a málnás mascarponéval töltött palacsintát, mert mennyei!

És a végén érkezett mindennapjaim fénypontja: a capuccino, szigorúan barna cukorral. Véleményem szerint itt főzik a legjobban Tatabányán ezt az éltető koffeinmámort, ráadásul, ha nincs túl sok vendég, és ráér ezzel foglalkozni az, aki éppen a pultban készíti a vendégeknek a kávét, még szép mintákat is szoktam kapni bele, most nem volt ilyen szerencsém, mert tele volt az étterem, de ettől még természetesen ugyanolyan kiváló minőségben került elém az elmaradhatatlan kedvencem, mint mindig.  Mindeközben még össze is futottam a volt kollégáimmal is, és jót beszélgettünk ebéd közben, igazi dolce vitában volt részem egy átlagos szürke hétköznapon, Tatabányán. Az ebédért összességében 3.630 Ft-ot fizettem, ebből 2.490 Ft volt a főétel, 690 Ft a gesztenyepüré, és 450 Ft a capuccino.  Jól éreztem magam, mint mindig, hát csoda, hogy törzsvendég vagyok?

Mindenkinek megvan, ahogy a nagyi áll a konyhában, és kilószámra gyártja a bundás almát a kisunokájának? Bizony, nekem is, így ez talán az egyik legkedvesebb, igazán nosztalgiadús desszertem. Nem árt felkészülni, hogy elég hamar elkapkodja a család a kisült karikákat, de azért előtte figyelmeztessük őket, hogy nagyon forró (úgyse fog érdekelni senkit). Mondjuk, engem se érdekelne, hiszen melegen az igazi, ebben a hűvös időjárásban pedig nem is kell több. 

Nem igazán vagyok oda a levesekért, és fogalmam sem volt, hogy ki az az Amber Locke, de ebbe a könyvbe első pillantásra beleszerettem, annyira gyönyörű volt a borítóján szereplő kép. Nem véletlenül, a szerző az Instagram sztárja (nem vagyok fent a felületen, ezért nem tudtam róla eddig semmit) /érdeklődőknek: @rawveganblonde/, hatalmas rajongótábora van az általa készített zöldségekből és gyümölcsökből álló ételkompozícióknak, nálunk ez az első könyve, ami megjelent, de szerintem nem az utolsó, mert nemcsak eszméletlenül szépek a benne található levesnek hívott ételköltemények, hanem meglepően könnyen és gyorsan el is készíthetőek. Habár akad a hozzávalók között egynéhány olyan hozzávaló, amely nálunk eléggé nehezen szerezhető be, mégis ötletként kiválóan használható az általa kitalált finomság, amelyet saját ízlésünk szerint alakíthatunk át. Nagyon szimpatikus, hogy az alapvetően vegán ételek leírásához csatolt olyan praktikus tanácsokat, hogy milyen hozzávalókkal tehetjük a húsevők számára is vonzóvá őket, illetve miként tehetjük még egészségesebbé az alapreceptetet. Viharsebesen belevesztem a levesek végtelenül színes tárházába, hihetetlen, hogy milyen csodákat lehet kihozni olyan egyszerű alapanyagokból, mint pl. a répa, a paradicsom vagy a zeller. Nemcsak vegánoknak ajánlom ezt a szemet gyönyörködtető kivitelezésű szakácskönyvet, hanem mindenkinek, aki szeret kísérletezni az ízekkel, nem fél a  kicsit merészebb gasztrokalandoktól, érdemes kilépni a komfortzónánkból, mert egészséges és különleges leveseket tehetünk a család asztalára, ráadásul kevés melóval lehet nagyot villantani velük. Szép és tartalmas könyv, amely újraértelmezi a leves műfaját.

A Bridget Jones által világhírűvé tett kék leves valóban létezik, és bár kékalga a neve, valójában karfiolból, avodákóhól, fokhagymából, kesudióból, fokhagymából, kókuszvízből és almából készül, a rikító kék szín pedig egy kiskanálnyi sprilunaalga-pornak köszönhető. Ez a leglátványosabb recept, de közel sem a legextrémebb, az én abszolút kedvencem a habzó ananászleves, amelyben az ananászon, a gyömbéren és a sárfányon kívül a pezsgő adja meg azt a különleges ízvilágot, ami miatt mindenképpen muszáj kipróbálnom, dacára annak, hogy antialkoholista vagyok. És ez még csak két ötlet volt a több, mint százból...

Egy hosszabb kihagyás után, szálljunk fel újból kalandjáratom egy újabb járatára, ami immár egészen északra, a divat fővárosába Milanóba és környékére repít bennünket. Nem szeretnék kertelni, így már az elején szeretnék a közepébe vágni, nem kicsit csalódtam Milanóba anno. Bár előzetesen fel voltam készítve rá, én mégis reménykedtem, hogy nem igaz és csak túlzás, enyhe déli elfogultság.

Szeretnél szép bőrt? Mit tennél meg érte? Hidd el nem elérhetetlen és pofon egyszerű csak kitartás szükségeltetik hozzá. A napi bőrápolási rutin a titok. Erről tuti sokat halllottál már. Nézzük miből áll, mit és hogyan kell(ene) csinálnod és vajon hol lehet elrontani.

Az első lépés a megfelelő letisztítás. Általában reggel és este mosunk arcot. Az estit semmiképpen ne hagyd ki, ha sminkelsz pedig főképp ne! Egyébként pedig napközben nagyon sok szennyeződés kerül a levegőből az arcunkra. Azt tudnod kell, hogy a faggyúmirigyek által termelt faggyú fogja fel ezeket a szennyeződéseket, de ezek el is tömíthetik a pórusokat és akkor komedók, aknék jelenhetnek meg az arcodon. Mindenképpen arclemosót használj és ne tusfürdőt vagy szappant! Ezek ugyanis annyira eltolják lúgos irányba a bőr ph-értékét, amit az arctonik már nem feltétlenül tud orvosolni.