Hedonista Hobbiblog

Jus & Calzone

Könyvkritika: Jackson Galaxy – Mikel Delgado, PhD.: Macskamágia (2018)

„(…) egy kapcsolat sorsa nem a veszekedéseken dől el, hanem azon, ami utána következik.”

2018. július 06. - chipolino

macskamagia.jpg

Akit komolyabban érdekel a macskatartás, az minden bizonnyal ismeri Jackson Galaxy nevét – a Pokoli macskák című sorozatban láthattuk rengeteg problémás cicának segíteni, emellett már három könyvben összefoglalta a macskákról való tapasztalatait, a velünk élő macskák és saját életünk megkönnyítését célozva. Ez a könyv jóval terjedelmesebb az eddigieknél, és tartalmában is sokkal összefoglalóbb jellegű.

Tovább

Nápolyt látni és ...

28.jpgNápoly nem tartozik a kifejezetten kedvenc olasz turista-célpontok közé, pedig Budapestről két légitársaság fapados járataival is, viszonylag olcsón megközelíthető. Azonban Campania központja sokak számára egy szemetes, zajos városként jelenik meg, ahol ráadásul a helyi bűnszervezet, a Camorra is keseríti a lakosok és az utazók életét. Az igazság ugyanakkor teljesen más: szűk egy hetes nyaralásunk summájaként elmondhatom, hogy Nápoly sokkal inkább a kultúra, a gasztronómia és az igazi olasz hangulat déli központja.

Tovább

Könyvajánló: Annett Klinger: 111 különleges hely – Róma (2018)

Egy útikönyv azoknak, akik szeretnek letérni a kitaposott ösvényről

111-kulonleges-hely-roma.jpg

Imádok utazni. Nagyon szeretek kiszakadni a megszokásból, és új helyeken új dolgokat tapasztalni, ilyenkor az ember talán saját magát is kicsit újraértelmezi. Viszont általában kerülöm a nagyon népszerű helyeket, a nagy turistacélpontokat – jobban szeretem a rejtettebb kincseket, ahol nyugodtan lehet időzni, kikapcsolni. Ez az útikönyv igazából pont az olyanoknak íródott, mint én: azokat a helyeket mutatja be Rómában, amelyeket lehet, hogy még a helyiek sem feltétlenül ismernek, mégis érdemes időt szánni rájuk.

Tovább

Könyvajánló: Bordás Mihály: Erdélyi finomságok könyve (2018)

Nem csak egy „sima” receptes könyv, hanem át tudja adni az erdélyi életérzést is

erdelyi_finomsagok_konyve.jpg 

„Az ínyesmesterség nem rutinmunka, hanem az életöröm művészete, az öröm egyik legfontosabb forrása”. „Nemcsak azért eszünk, hogy éljünk, hanem azért is, hogy élvezzük az életet”.  Egy szakácskönyv, ami ilyen gondolatokkal kezdődik, csak jó lehet, nem igaz? Hedonista szívemnek nagyon kedves az erdélyi konyha, habár eddig még nem volt szerencsém autentikus környezetben megkóstolni az olyan klasszikusokat a műfajban, mint az erdélyi kürtőskalács, a muzsdéj, vagy a padlizsánkrém, de biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, hogy megnézzem élőben is az erdélyi tájat és teszteljem az ottani gasztronómiai csodákat. Addig is élvezettel merültem el a könyv nyújtotta élményekben, mert ez bizony nem csak egy „sima” receptes könyv, hanem át tudja adni az erdélyi életérzést is, és olyan ízes székely nyelven teszi közzé a kürtöskalács receptjét, hogy öröm olvasni. Hallga: „Hozzávalók: 50 dkg liszt, 5 dkg cukor, 1 tojás, 2 dkg élesztő, zsír a sütőfa megkenéséhez. A hozzávalókat vízzel képlékeny tésztává gyúrjuk, 30 percig kelni hagyjuk, majd virsli nagyságú, hosszú csíkokat sirítünk, és ezzel a jól megzsírozott sütőfát sűrűn teletekerjük. Kézzel kissé összelapogatjuk. Tetszés szerint lapogathatunk rá őrölt dióbelet is. Végül cukros vízzel jól bekenjünk, és eleven parázs felett lassan forgatva pirosra sütjük. A sütőfát vékonyabb végével lefelé tartva lekoppantjuk a kalácsot. Jó étvágyat!”.  Tegye fel a kezét, akinek nem támad azonnal kedve a sütéshez! Na ugye. A receptek nem bonyolultak, egyáltalán nem felelnek meg az egészséges életmód követelményeinek, de olyan jóízűen osztja meg velünk a szerző őket, hogy élmény olvasgatni őket. Egyetlen probléma van ezzel a könyvvel: nincsenek bennük képek, így csak elképzelni tudjuk azokat a finomságokat, amelyeket elkészíthetünk belőlük, illetve kicsit szárazra sikeredett a bevezető része, hogy aztán annál nagyobb elánnal vessük bele magunkat az erdélyi Kulinária kínálatába.

„A kiváló borok tiszteletére az asztalon gyertyát szokás gyújtani.” „Bort vízzel, kávét cukorral, szerelmet házassággal NEM SZABAD ELRONTANI”. Ilyen és hasonló gondolatokkal hangolódunk rá erre a könyvre, majd egy nagyon szimpatikus bevezetés után egy kicsit unalmas (bár nyilván jószándékú) összefoglalás következik a különféle ételek tápanyag és koleszterintartalmáról, és már el is veszhetünk az erdélyi ízek Kánaánjában…

Tovább

Könyvajánló: Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld (2018)

National Geographic de luxe ez a javából

ezerarcu_fold.jpg

A világ tele van csodával és mocsokkal, csak a hétköznapi kis küzdelmeink miatt nincs rá időnk és szemünk, hogy észrevegyük őket. Balogh Boglárka azonban most csokorba szedett nekünk néhány érdekes témát, melynek köszönhetően rányílhat a szemünk a Föld gyönyörű tájaira és a sírás fojtogatja a torkunkat, miközben olvassuk a fantasztikusan letaglózó kalandokról írt beszámolóit. A szerzőre a National Geographic – ban és a Nők Lapjában megjelent cikkei miatt figyeltem fel, különös érzékenységgel fordul az emberi lélek felé, miközben igazi világutazó és vérbeli újságíró, aki meglátja a hétköznapok csodáját még a legistenhátamögöttibb helyeken is. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az olyan problémákra, mint pl. az albínók megcsonkítása és megölése Tanzániában, vagy az indiai becsületgyilkosságok. Miközben emberi drámákat és nem túlságosan ismert népcsoportokat mutat be nekünk, az állatok védelmére is nagy hangsúlyt fektet, olvashatunk arról, milyen az illegális állatkereskedelem Borneóban, milyen az élete azoknak az oroszlánoknak a Dél-afrikai Köztársaságban, akik trófeának születtek, illetve mennyi munkája van az önkénteseknek abban, hogy egy lamantint megtanítsanak arra, hogyan tud önállóan élni a szabadban. Varázslatos kaleidoszkópot kapunk az írónőtől, jó néhány olyan szegletébe tekinthetünk bele a világnak, ahová valószínűleg soha nem jutunk el fizikailag, és bár sokszor borzalmas dolgokról szerzünk tudomást, mégis szükség van ezekre az élményekre ahhoz, hogy a maga teljességében lássuk a Földet, ahol élnünk rendeltetett.

Ázsia, Afrika, Közép-Amerika, Európa – a szerző bejárta a Földet, és mindenhonnan magával hozott néhány olyan történetet, amelyet érdemes megismerni. A téma sokszínű a hétköznapi hősökön keresztül az indiai leprakolóniákon át az ugandaiak hegtetoválásáig, olyan dolgokról olvashatunk a könyvben, amelyekkel nem találkozunk a hétköznapi híradásokban, National Geographic de luxe ez a javából.

Tovább

Könyvajánló: Sudi Pigott: Dobd fel! - Palacsinták a világ minden tájáról (2018)

Összességében egy nagyon jó kis szakácskönyvről van szó, kár, hogy vannak benne szerkesztési hibák és következetlenségek

palacsintak.jpg

Baráth Zsuzsanna vagyok, palacsintafüggő. Ezen belül a kakaós változat a gyengém. Bárhol, bármikor képes vagyok magamba tömni ezt a finomságot, nincs az a fogyókúra, ami távol tudna tartana tőle. Az egész kiskoromban kezdődött, amikor a nagypapám a tatai telken olyan hévvel dobálta a palacsintákat az éhes kis unokái kedvéért, hogy a plafonon maradt a nyoma, majd aztán degeszre ettük magunkat belőle. Az évek során sokféle palacsintát volt alkalmam megkóstolni, és mindegyiket szerettem, de azért az igazi a papa-féle kakaós maradt. Édesszájú lévén elég sokáig tartott, amíg rávettem magam, hogy sós palacsintát is egyek, és sohasem kedveltem meg annyira, mint édesebb testvérét. de kíváncsi alkat lévén nem idegenkedem ettől a változattól sem, imádom a műfajt, ezért nyilván nem hagyhattam ki Sudi Pigott könyvét, aki egy érdekes ízkalandra hív bennünket a világ körül palacsintaügyben. Nem csalódtam a könyvben abból a szempontból, hogy sokféle palacsintát ismerhetünk meg belőle az olyan közismert finomságoktól kezdve, mint a franciák Crépes Suzette-je (hatalmas kedvencem!) az olyan különlegességekig, mint pl. a Jian bing, a kínaiak palacsintája. A fotók gyönyörűek, a leírások jól követhetőek, a kivitelezés korrekt, azonban egy kicsit zavaró, hogy kicsit össze-vissza érkeznek a receptek, ráfért volna egy erősebb kezű szerkesztés erre a könyvre, amelybe belecsúszott egy kis fordítási hiba, amelyet a kiadó kiválóan kezelt azzal, hogy a könyvben véletlenül benne maradt angol szöveg mellé belecsúsztatta külön lapon a magyar leírást is. Egy kellemetes olvasmány volt, amelyben sok-sok ötlet vár arra, hogy elkészítésre kerüljön, bár őszintén szólva a macerásabbaknak kizárólag különleges alkalommal állnék ki, de szerencsére többségben vannak az egyszerűen elkészíthető finomságok, amelyeket egyszerűen muszáj kipróbálni (szigorúan csak kánikulamentes napokon, mert a francnak van kedve a tűzhely előtt állva sütögetni a hegyomlásnyi mennyiségű palacsintákat, de úgyis esős nyárnak nézünk elébe, vagyis ez nem lesz kifogás arra, hogy kísérletezgessek majd).

Palacsintát készíteni nem nagy ügy (hozzávalókat összekever, kicsit pihentet, serpenyőt kiolajoz, tésztát beletesz, körbeforgat, megsüt, megfordít, megsüt, tányérra borít, ennyi), ezért nem véletlen, hogy a világ minden táján ismerik és készítik ezt a finomságot. A hozzávalók és az alapanyagok azonban alapjaiban térnek el egymástól, hiszen amíg a franciák pl. naranccsal készítik a Crépes Suzette-et (igen, tudom, hogy őt már említettem, de imádom, ezért nem lehet elégszer felhozni őfinomságát), miközben pl. Kolumbiában és Venezuelában feketebabbal töltik meg az ő kukoricadarás palacsintájukat. És ez csak egy kis ízelítő abból az ízorgiából, ami a könyvben vár ránk...

Tovább

Könyvajánló: Péterfy Gergely- Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése (2018)

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről

a_panda_olelese.jpg

Péterfyék leléptek egy hónapra Kínába, és  írtak nekünk egy jó kis könyvet az ottani élményeikről. A népszerű íróházaspár (akinek írásai közül nagy kedvencem Péterfy Gergelytől a Kitömött barbár, Péterfy-Novák Éva  Egyasszony című regénye pedig nagyon megrázott) külhoni kalandjaira a WMN online hasábjain figyeltem fel, ahová Éva remek cikkeket írt, ezért amikor megláttam, hogy könyv formátumban is megjelent az élménybeszámoló, nem volt kérdés, hogy muszáj elolvasnom. Mindig izgalmas, ha egy szépíró "könnyed" műfajban nyilvánul meg, hiszen egy irodalmár akkor is alkot, ha egy "egyszerű" útirajzzal ajándékozza meg olvasóit. Na kérem, ezzel nincs is probléma, hiszen Péterfy Gergely a leghétköznapibb turistatevékenységek során is el tud töprengeni irodalmi kérdéseken, és azt is figyelemmel kísérhetjük, milyen szakmai feladatok merülnek fel egy-egy ilyen írói "nyaralás" alkalmával (meglepően sok, mindennap írni kell valamit, vagyis ez az időszak csak félig szólt a pihenésről, volt munka is rendesen), de azért elég átfogó képet kapunk Kínáról, nagy örömöre túltengenek a gasztronómiai kalandok, az alkohol sem csak jelzésértékűen jelenik meg az oldalakon. Természetesen, mivel profi írókról van szó, nincsenek üresjáratok a könyvben, amikor kicsit leülne a hétköznapok leírása, mindig jön egy érdekes eszmefuttatás vagy városnézés. Péterfy Gergely filozófikus, tépelődő sorait kellőképpen ellensúlyozza Éva nőiesen csacsogós (de egyáltalán nem bulvár szintű!) stílusa, a házaspár kedvesen csipkedi egymást, miközben teljes mértékben érződik a könyvben a köztük lévő harmónia. Szépirodalmi igénnyel megírt szórakoztató útileírás, élmény volt elolvasni!

2017. november 8-án Péterfyék érzékeny búcsút vettek a családtól, majd elindultak Kínába, ahonnan december 8-án érkeztek haza. Meglepő, hogy mennyi minden belefért ebbe a nem túl hosszú négy hétbe, a pekingi "hétköznapokon" túl a kötelező turistalátványosságok (Kínai Nagy Fal, Tiltott Város, Sanghaj stb.) megtekintése, valamint shoppingolás, evés-ivás, és rengeteg kaland az újonnan szerzett barátokkal. Volt miről írni...

Tovább

Könyvajánló: Szatmári Ferenc: Nemfőzelék - hanem 35 saláta (2018)

Főzelékes Feri ezúttal a saláta műfaját értelmezte újra egy gyönyörűen fényképezett szakácskönyvben

nemfozelek.jpg

Főzelékes Feri neve gyorsan fogalom lett a gasztrománok körében, hiszen rendkívül izgalmas dolgokat alkotott egy unalmasnak tartott műfajban, és bebizonyította, hogy csak kreativitás kérdése, hogy isteni finom és egészséges fogások szülessenek, mivel emberünk zöldségmániában szenved és nem rest csodákat alkotni a leghétköznapibb hozzávalóból sem. Két nagy sikerű szakácskönyv után (természetesen mindkettő ott van a polcomon, és nyilván nagyon tetszettek, ha ezt a kötetet is kíváncsian vártam) új vizekre evezett a fiatalember, ezúttal a salátát értelmezte újra, pontosan 35 darab  "Feris" alkotás található ebben a gyönyörűen fényképezett szakácskönyvben. Őszintén szólva egyáltalán nem vagyok oda a salátákért, kizárólag azért adtam egy esélyt ennek a könyvnek, mert nagyon kedvelem Feri határtalan fantáziáját és közvetlen stílusát. Olyan rajongással tud írni az általa nagyon kedvelt zöldségekről, hogy még az én szkeptikus szívem is meg tud dobbanni ezek iránt a nem hétköznapi, ámde teljesen mindennapi alapanyagokból készült finomságok láttán. Nem olcsó kiadvány (3.990 Ft), de minőségi darab, ezért a rajongókon kívül  elsősorban alkalomra, ajándéknak ajánlom azoknak, akik egészséges életmódot folytatnak, vagy most kezdenek áttérni rá. Különösebb konyhaművészeti tudás nem szükségeltetik a receptekhez, némi nyitottság viszont igen, mert még az én sokat látott szemem is elkerekedett pl. az édesköményes-sárgarépás kuszkuszsaláta láttán. Nem teljesen vega szakácskönyvről van szó, mivel néhányban található kevés hús is, de annyira nem meghatározóak hozzávalóként, hogy nyugodtan el is lehet hagyni őket. Az egyetlen problémám nekem az volt ezzel a szokás szerint igényes kivitelű szakácskönyvvel kapcsolatban, hogy ömlesztve kerülnek az olvasó elé a receptek, de ennél több formai problémát nem tudok felróni neki, azon kívül, hogy beleférhetett volna még néhány ötlet, mert olvastam volna még, de majd legközelebb.

Ki gondolta volna, hogy a szőlő és a paradicsom együtt nagyon jól tud működni egy salátában? Vagy a mangó a brokkolival? A hajdináról és a sültkarifolról nem is beszélve. Az sem fordult volna meg a fejemben, hogy tarhonyából készítsek salit. Ha tudtam volna, hogy ez a műfaj ilyen érdekes és izgalmas is tud lenni, nem határolódtam volna el tőle eddig ilyen határozottan, az biztos!

Tovább

Könyvajánló: Bea Johnson: Zero Waste otthon - Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet (2018)

Praktikus ötleteket kaphatunk a könyvből az otthonunk és életmódunk környezettudatos átalakítására

zero_waste.jpg

Egy klímaváltozás kellős közepén vagyunk, a természet erői háborognak, az időjárás egyre jobban megbolondul, mi pedig közben jól összeszemeteljük gyönyörű bolygónkat. Nem állítanám be magam harcos környezetvédőnek, csak kocazöld vagyok, de racionális közgazdászként már régen beláttam, hogy a tudatos hulladékcsökkentést az otthonunkban kell elkezdeni. Mi minden héten elvisszük a szelektív hulladékot az erre a célra szolgáló tárolókba, környezetbarát mosó-, tisztító- és tisztálkodó szereket használunk, a mosogatógép gyakran zakatol, én pedig kizárólag biokozmetikumokat használok (a hiperérzékeny bőröm miatt), vagyis szerintem egészen jól állunk magunkhoz képest abban az ügyben, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Nem voltam mindig ennyire tudatos, de egy betegség miatt teljesen újra kellett gondolnunk a háztartást, és bár nem volt könnyű az átállás, mára megszoktuk a változásokat, és közben lassan, de biztosan kezdünk egészségesebben étkezni és átgondoltabban vásárolni. Mivel világéletemben az arany középutat jártam, nem áll szándékomban túlzásba vinni a környezettudatosságot a háztartás megszervezése során, hiszen egy kényelmes otthonban szeretnénk élni, ahol mindenki jól érzi magát, nem pedig egy hiper-szuper trendi zöld lakásban, ami nem jelenti azt, hogy nem kísérem figyelemmel az ebben a témában megjelenő könyveket, ezért nagyon kíváncsian vágtam bele Bea Johnson, a Zero Waste irányzat híres képviselője gondolatainak megismerésébe. Habár kicsit elrettentő lett a feladatok sora, amit el kell(ene) végeznünk ahhoz, hogy otthonunk teljesen Zero Waste, azaz hulladékmentes legyen, szerencsére az írónő folyamatosan hangsúlyozza, hogy hosszú évek alatt értek el családjával arra a szintre, ahogyan most élnek, másrészt pedig - nagyon szimpatikus módon - többször tudatosítja, hogy ez csak egy gyakorlati iránymutatás, mindenki azt válassza ki belőle, amit gondol, és a saját tempójában haladjon háztartása átalakításában. Mert nem nagy szavak által halad előre a környezettudatosság eszméje, hanem kis változatásokkal a család mindennapi életében. Időnként nekem túlságosan amerikai volt a stílus (dacára annak, hogy a szerző francia születésű, de már nagyon régen Kaliforniában él férjével és két fiával), de összességében nagyon tetszett a praktikus tanácsokra alapozott leírás, amelyben a szerző meglepő őszinteséggel osztotta meg velünk csetlését-botlását a témakörben, de pont ettől lett hiteles ez a könyv, hiszen ebből az derül ki, hogy akárki képes arra, hogy szinte teljesen hulladékmentessé tegye az otthonát.

Bea Johnson férjével megvalósították az amerikai álmot, nagy ház, nagy autók, két gyerek, gondtalan élet, stb. Aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy mégsem érzik jól magukat a bőrükben, elkezdték tudatosabban szervezni a háztartásukat, míg végül kisebb házba költöztek, egy autójuk lett, évente nagyon kevés szemetet termelnek, mégis most érzik teljesnek az életüket. Vajon hogyan jutottak el ebbe a fázisba? Ezt a folyamatot követhetjük figyelemmel a könyvben, miközben praktikus tanácsok sorából válogathatunk, amelyekkel lassan, de biztosan mi is belevághatunk ebbe az izgalmas kalandba...

Tovább

Könyvajánló: Kohout Kaia & Kohout Dávid: Úz, a csodák csodája (2018)

Rendhagyó útkikönyv Új-Zélandról, amelyben nemcsak a gyönyörű tájat kísérhetjük figyelemmel, hanem egy ifjú pár közös életének kezdetét is

uz.jpg

Hányszor nézünk ki álmodozva az iroda ablakán, elképzelve, hol és hogyan élnénk, ha kiszabadulnánk végre a négy fal, valamint saját életünk korlátai közül? Hányszor fogadjuk meg, hogy most aztán jól felforgatjuk a hétköznapjainkat, magunk mögött hagyjuk a megszokásokat, itt hagyunk mindent és világ másik végén kezdünk új életet? Aztán persze minden marad a régiben, mert a kényelem és a megszokás nagy úr, azonban a könyv szerzői tényleg megcsinálták, amiről mi csak álmodozunk: felmondtak a munkahelyükön, elajándékozták a cicájukat, összepakolták a cuccaikat és az esküvő után leléptek egy egyéves nászútra Új-Zélandra. A tervek közben annyit változtak, hogy ma már kétlaki életet élnek, Új-Zélandon dolgoznak, de itthon is vettek egy kis házat, és időnként hazajönnek, miközben lendületesen építgetik a saját cégüket. Egy nagyon szimpatikus fiatal párt ismerhetünk meg ebben a könyvben, akik vették maguknak a bátorságot, és kiléptek az életükből, amelyben amúgy szép sikereket értek el, de úgy érezték, mégis hiányzik nekik a szabadság és szükségük van a lelki fejlődésre, ki kell tisztítaniuk magukból az európai életmód által rájuk telepedett stresszt. Itthagytak hát mindent, elmentek a világ másik végére, vettek egy autót és elindultak felfedezni Új - Zélandot, de ennél sokat többet találtak: önmagukat. Ők lepődtek meg a legjobban azon, hogy mennyi kreativitás szorult beléjük, felszabadítóan hatott rájuk a gyönyörű és vad vidék, de nem hallgatták el azt sem, hogy nem volt egyszerű az út, nekik is voltak mélypontjaik, de mára megtalálták a lelki békéjüket. Különleges útleírás ez a könyv, nemcsak Új-Zéland, Hawai és Ausztrália csodáit ismerhetjük meg, hanem a fiatal házaspár lelki érésébe is bepillantást nyerhetünk. Biztosan nem fogom követni a példájukat (én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy ekkorát fordítsak hirtelen az életemen), de nagyon inspiráló volt elolvasni ezt a nem hétköznapi történetet, megerősíti az olvasót abban, hogy érdemes kilépni a komfortzónából.

A fiatal pár már gondolkodott egy ideje azon, hogy felrúgja kényelmes, ámde unalmas budapesti életét, az új-zélandi út lehetősége azonban mégis olyan hirtelen jött, hogy talán végig sem tudták gondolni, mit tesznek, és már azon kapták magukat, hogy a repülőn ülnek. Mindez 2015-ben történt, és fogalmuk sem volt, milyen életre szóló kalandnak néznek elébe...

Tovább
süti beállítások módosítása