Fiatalon az ember lánya sok mindennel foglalkozik, csak a bőrével nem. Vígan napozik, tolja a bulit hajnalig, eszik, ami éppen eszébe jut és meg sem kottyan neki. Aztán telnek az évek és egyszer csak azon kapja magát, hogy döbbenten nézi az egyre szaporodó ráncait a tükörben és kénytelen szembenézni azzal, hogy innentől kezdve vége a jó világnak, oda kell figyelnie magára, különben idő előtt fog megöregedni. Tudom, mert én is így jártam, bár szerencsére jó géneket örököltem, soha életemben nem ittam, nem dohányoztam, mindig sportoltam, és bár az a bizonyos negyedik X (amit májusban fogok túllépni 2 évvel) egyáltalán nem viselt meg lelkileg, sokkal fiatalabbnak nézek ki a saját koromnál, (és 20-nak érzem magam), azért nekem is megvolt ez a „hűha” élmény. Mert hiába van az ember lánya testi-lelki értelemben csúcsformában, azok a fránya évek nem hazudnak, és akárki akármit mond, iszonyú sokk az első finomabb ránc megjelenése az addig tükörsima arcbőrön. Életem első 39 évét végigrohantam és melóztam, aztán jött egy munkahelyi kirúgás, ami után úgy döntöttem, ideje rendbe tenni a dolgaimat. A következő két év nagyon kemény volt, de alapjaiban változtattam meg az életem, nyugisabb munkahely, jóval kevesebb stressz, egészséges életmód, az eredmény pedig az lett, hogy sokkal jobban érzem magam most a bőrömben, mint valaha. Messze még az út vége, de azt már tudom, hogy jó ösvényen indultam el, a változás pedig a bőrömön is látszik, sokkal ragyogóbb, mint régen. Persze odafigyelek arra, hogy milyen bőrápoló készítményeket használok a hiperérzékeny bőrömre (kizárólag biokozmetikumokat és rendszeresen járok kozmetikushoz bőrradírra), de alapvetően nem ezen múlik a dolog, hanem azon, hogy sokat tettem azért a testi-lelki egyensúlyért, amelyet a bőröm tükröz. Abigail James könyve is pontosan erről szól: a bőrápolás nem csak a bőrünk kenegetését jelenti, hanem összefügg mindennel az étkezésen keresztül a stresszkezelésig. Olvasmányos formában és fantasztikus képekkel győzi meg az olvasóit a szerző arról, hogy ne a botoxtól várja a megoldást a bőrproblémáira, hanem saját magától, az időt nem lehet megállítani, de meg lehet öregedni méltósággal is.

Engem már az előszóval meggyőzött Abigail, ugyanis nem azt ígérte, hogy ő aztán most megmondja a tutit arra vonatkozóan, hogyan nézhetsz ki 20 évesnek túl az ötödik X-en, hanem nagyon őszintén és kedvesen leírta, hogy milyen vargabetűkkel kötött ki a bőrápolásnál, mint szakmánál, és azt is, hogy a ragyogó bőrnek rengeteg összetevője van, sok olyan is, amelyről nem is gondoltuk volna.

A szépség belülről fakad, ez egy ordas nagy közhely, de attól még igaz. A plasztikai sebész, a botoxinjekció csak külsőleg tud segíteni abban, hogy minél később legyen úrrá rajtunk az idő, ahhoz azonban, hogy megtanuljuk karban tartani saját magunkat, hogy minél tovább megmaradjon a lelki fiatalságunk, sokat kell tennünk. Oda kell figyelni az étkezésre, nem csak úgy lagymatag módon, hanem komolyan, de azért bűnözni is kell egy kicsit, ahogy Abigail írja, 70% egészséges táplálkozás, edzés és bőrápolás, a fennmaradó 30%-ban nyugodtan engedjük el magunkat, vagyis ezt sem kell túlzásba vinni. Nagyon jó tippeket ad a szerző a stresszekezelésre, az álmatlanság kezelésére, és részletesen megismerkedhetünk azzal a folyamattal, ahogyan a bőrünk változik az évtizedek során. Teljes áttekintést kapunk a témáról, szakszerűen, de közönségbarát módon, jól szerkesztett formában és szép fotókkal kiegészítve, egy igényes kiadványról van szó, amelyben a külcsíny és a belbecs egyformán magas színvonalat képvisel, minden nőnek ajánlom, minden életkorban, de minél előbb kerül a kezébe, annál jobb.

Tudtad, hogy a bőrünk a teljes testtömegünk kb. 12-15%-át teszi ki? És azt, hogy óránként kb. 600 000 bőrdarabkát hullajtunk el, egy évben mintegy 700 g-nyit? Milyen réteget képvisel a felhám, az irha és a bőralja a bőr anatómiájában? Az ilyen érdekességek mellett sok szó esik azokról a külső és belső tényezőkről, amelyek befolyásolják bőrünk állapotát, a lakóhelyünktől az éghajlaton át a hormonokig. Én részemről az életben soha nem fogom megjegyezni azt a sok vitamint, amire a szervezetemnek szüksége van, de legalább most már bőrügyi szempontból is rendszerezésre kerültek, ami sohasem árthat. Hiperérzékeny bőröm miatt (kezdődő) rozáceával küzdök, amelyet a kozmetikusom kiválóan kezel, de most már legalább én is tudom, hogy miért alakult ki ez a jelenség a bőrömön, és ezzel együtt kell élni, mert van és kész, de odafigyeléssel karban tartható. Jól szerkesztett és átlátható formában megismerkedhetünk a bőrrel összefüggő minden érdekes témával a mindennapi bőrápolástól kezdve egészen a bőrszépítő receptekig. Igazából különösebben új dolgokat nem tud meg a könyvből az, akit eddig is érdekelt a téma, de egy helyen megtalálható benne minden információ, megérthetjük belőle az összefüggéseket, tudományos alapon, mégis közérthetően leírva.

Rohanó világunkban nem könnyű megállni és végiggondolni, mit tehetünk azért, hogy napi rutin legyen a bőrápolás, és hogyan alakítsuk ki az étkezési és edzési szokásainkat, hogy egyben tartsuk a testünket és lelkünket. Általános receptet ez a könyv sem ad, hiszen mindenkinek saját magának kell végigjárnia az önismeret útját, és megtanulnia egyensúlyba hoznia az életét, viszont nagyon jól összefoglalja, hogy mi az, amire tényleg oda kell figyelnünk ahhoz, hogy saját életkorunkhoz képest a legjobb formában legyünk. Mert örök fiatalság nincs, de okosan átgondolt, jól szervezett, egészséges életmóddal el tudjuk érni, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ha nem is mosolyogva nézünk szembe az eljövendő évekkel, de legalább felkészülten. Kiváló kis könyv, félre is tettem a leendő lányomnak, hogy neki ne a saját kárán kelljen megtanulnia a bőrügyeket, és az ezzel összefüggő lelki fitnesszt, mint az anyukájának.

9/10

A könyvet a Cser Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.