A Comandante. A parancsnok, az örök lázadó, aki 50 évvel a halála után még mindig legenda, ő a jóképű hős forradalmár, aki után sóhajtoztak a lányok, aki nem alkuszik meg, fegyverrel a kezében hal meg az igaz eszméért. A Hasta siempre, comandante (viszontlátásra parancsnok) című dal, amelyet 1965-ben írt Carlos Puebla, máig nem tud kimenni a divatból, vérforraló ritmusa még ma is perzseli a szívet, Che Gueverára és a forradalomra emlékezteti a hallgatóját. A dal válaszként íródott a comandante búcsúlevelére, amelyet Castronak írt, amikor elhagyta Kubát, hogy Kongóba exportálja a forradalmat. Ez a romantikus kép él bennünk Che Gueveráról, amely szép, csak kár, hogy nem igazán fedi a valóságot.
Che Gueverát Fidel Castro ölte meg. Pontosabban hagyta meghalni Bolíviában, egy kis faluban, nem indított érte mentőakciót és valószínűleg ő sem akarta ezt, belefáradt a forradalomba, hősként akart meghalni. Mivel soha nem látták megörgedni, mint Castrót, legenda lett, lánglelkű idealistaként tekint rá az utókor, pedig tömeggyilkos volt, orvosként rengeteg ember haláláért felelt. A kubai forradalom ikonikus alakja argentín volt és rendkívül kalandos körülmények között találkozott a Castro testvérekkel. 1928-ban született Rosario városában, középosztálybéli család legidősebb gyermekeként, a szülei nagy hangsúlyt fektettek az oktatására. A hős katona asztmában szenvedett, ezért alkalmatlannak találták a sorkatonai szolgálatra, így elkezdhette orvosi - ezen belül bőrgyógyászi - tanulmányait a Buenos Aires-i egyetemen. Ijfabb éveiben nem érdekelte a politika - annak ellenére, hogy szülei antiperonista aktivisták voltak -, azonban látásmódját tökéletesen megváltoztatta egy egy éven át tartó kaland, 1951-ben barátjával, Alberto Granado-val úgy döntöttek, hogy körbemotorozzák Dél-Amerikát egy öreg Norton 500-as motorkerékpárral (a történetről film is készült 2004-ben Gael Garcia Bernal főszereplésével). Mire az út véget ért, ő már abban hitt, hogy csak a fegyveres forradalom szüntetheti meg Latin-Amerikában a tömeges szegénységet és társadalmi egyenlőtlenséget.
Befejezte az iskolát, majd 1953-ban Guatemalába utazott, ahol megismerkedett első feleségével, Hilda Gadea Ontaliával, akitől egy kislánya született. Itt került kapcsolatba az akkoriban oda száműzött kubaiakkal, a "Che" névre is ekkor tett szert (ez egy argentín szó, kb. annyit jelent, hogy "hé", "ember"). 1954-ben kénytelen volt Mexikóba emigrálni, ahol teljes gőzzel belevetette magát a forradalomba, miután megismerkedett a Castro testvérekkel. Egy ranchon kapott gerilla kiképzést, aztán mehetett is utána mindjárt a börtönbe, mert a hatóságok felfigyeltek a gyanúsan viselkedő társaságra, 1956 júniusában kerültek szabadlábra. A többi pedig ahogyan mondani szokták, már történelem. 1956. december 2-án 81 társával együtt partra szállt a Granma (Nagymama) nevű jachtról Kuba partjainál, hogy forradalmi gerillaharcba kezdjenek a Sierra Maestrában, Batista megdöntése érdekében. A véres harcokban Guevera kezdetben orvosként vett részt, majd fokozatosan egyre nagyobb katonai szerepet játszott, végül parancsnok lett belőle. Ő vezette a döntő hadműveletet, Santa Clara bevételét, 1958. december 31-én. Az új év első napján Batista elmenekült, győzött a forradalom, Che és Fidel Castro diadalmenetben vonult be Havannába.