Elvből nem veszek a kezembe celebszakácskönyvet (drága gasztromán életem drága perceit nem pazarlom tökéletesen átlagos receptekre, csak azért, mert olyan valaki mosolyog a címlapon, akit elég gyakran előfordul a médiában), Fördős Zét viszont bírom (pontosabban a Street Kitchent, egyéb tévéshow-kat, amelyekben szerepet vállalt, nem nézek), úgyhogy ezt a darabot beszereztem. Nem bántam meg, mert pontosan azt hozta, amit a címben ígért, vagyis viharsebesen összeállítható ételeket, amelyekben van egy pici csavar, ami miatt nem érezzük úgy, hogy már megint csak tucatkaját sikerült összedobnunk vacsira/ebédre időhiány miatt. Nem a konyhaművészet csúcsa, viszont praktikus darab, bármikor elő lehet kapni, ha valami gyorsat és finomat akarunk alkotni magunknak vagy a családnak. Szeretem, ha valaki önazonos, ezért nagyon tetszett, hogy a könyvbe is sikerült átmenteni azt a laza stílust, amely Zé védjegye, nagyon fel tud dobni egy-egy rövidebb poénos bevezető egy talán nem annyira érdekes receptet. A könyv hanulata is nagyon Zés lett, minden elismerésem a fotósé, a borító is nagyon jól el lett találva, természetesen a fényképek gyönyörűek és ínycsiklandozóak. Az ár nem annyira baráti (5.990 Ft), de ugye a nevet meg kell fizetni, és jön a karácsony, egyszer az évben rá lehet szánni ennyi pénzt Zére. Aki ismeri a szerző stílusát, tudja, mire számíthat, aki nem, nos, nyugodtan tehet vele egy próbát, mert gyors és egyszerű recepteket talál benne, amolyan rockandroll üzemmódban tálalva, amelyekkel hétköznapra valók ugyan, mégsem unalmasak.
Király kaja a Reuben szendó, de francnak van kedve pepecselni vele egy hosszú munkanap után, jó lesz oda a Zé-féle változat is, amelyben szintén van mindenféle földi jó (és ránézésre az ízvilág is stimmel, de majd leteszteljük), viszont übergyorsan elkészül. A Bakonyi szelettel ugyanez a helyzet, imádom, de akar a halál annyit ácsorogni a konyhában miatta, erre a "hatalmas" problémára is találtam megoldást a könyvben.
Egy laza bevezető után már a lényegre is térünk, a reggelikkel kezdünk. Fogalmam nincs, mit keresett itt a sütőben sült házzi gnocchi paradicsomszósszal (de lehet, hogy csak én vagyok sznob, nálam ez simán ebédkategória), de tök mindegy, mert nagyon jól néz ki, és meglepően gyorsan készen van, vagyis kipróbálós. A pucér quiche-en még gondolkodom (a francia konyha szerelemesként ragaszkodom a klasszikus változathoz), de a juhtúrós töltött krumpli jó ötlet. A leveseknél dobtam egy hátast, a forró rumos málnakrémleves szerelem volt első látásra, csak idő kérdése, hogy mikor fog elkészülni nálam (karácsony környékén nem értékeli a család az újdonságokat, na de az ünnepek is véget érnek egyszer, jó recept nem vész el). Nem vagyok egy gyorskaja-fan, de a wrap műfaját nagyon szeretem, ezért kíváncsian vártam, mit alkot Zé ebben a szekcióban. A korábban már említett kamu Reuben szendó mellett a guacamole bagett ragadta meg a fantáziámat az itt felsorakoztatott receptek közül.
A rizs, kuszkusz & bulgur részleg kiemelt figyelemre számíthatott tőlem, ugyanis mindhárom alapanyag nagy kedvencem. A magyaros rizottó (hogy nem jutott eddig eszembe, hogy lecsót tegyek a rizottóba?) mellett a spenótos kuszkusszal tölött paradicsom (amelynek összetevői közül sajnos kimaradt a spenót, így egyelőre lövésem sincs, mennyi kell bele, nem baj, marad a szemmérték) nálam mindent vitt. Nem volt idő ábrándozni azon, hogy mikor lesz időm legkorábban elkészíteni ezeket a finomságokat, már érkeztek is a tészták, amelyek közül a káposztás tarhonya annyira meglepő párosítás, hogy muszáj kipróbálni. A gnocchi&cheese egyszerű, de nagyszerű, akárcsak a nagyon vicces "piri-piri pipi cici" fantázianevű csirkés - tésztás kombó, az egylábasos verzióktól egyelőre még húzodozom, majd talán később.A húsételek következtek, szárnyasok, valamint sertés és marha felbontásban. Hatalmas kedvencem az indiai konyha, naná, hogy az saag csirkét felírtam a konyhai bakancslistámra, a zöldborsós csirkemájraguval együtt. A meztelen burger zöldborsmártással nekem kicsit sok, de a gyorsan elkészíthető vörösboros-gombás sertésragu annál jobban tetszett.
Ezután adtunk az egézségnek, a zöldséges ételek jöttek a sorban, amelyek között volt egy olyan lecsórecept, hogy szívem szerint azonnal nekiálltam volna az elkészítésének (de röpködtek a mínuszok, úgyhogy végül nem sprinteltem el a boltba a hozzávalókért), ugyanis eddig még nem hallottam olyanról, hogy valaki galuskát tegyen bele, ezt muszáj megkóstolni! A karfiolrizssel töltött cukkini is van olyan érdekes ízkombináció, hogy megérjen egy próbát, akárcsak a céklás édesburgonya-saláta kecskesajttal. A végére maradtak a sütik, számban sajnos elég kevesen, ötletben azonban annál gazdagabban. Meg nem fordult volna a fejemben, hogy kivit tegyek a galette-be, a "tükörtojás batyu" (leveles tésztán túrókrém, rajta pedig egy fél őszibarack, első ránézésre tényleg úgy néz ki, mint a tükörtojás, nagyon cseles!) egyszerűen kell, ahogyan a kamu feketeerdő tejberizs is. Összességében elégedetten csuktam be a könyvet, teszett, jó receptek voltak benne, jól szerkesztett, minőségi kivitelű kiadvány, amelyben nincs semmi különös, mégis kár lenne, ha hiányozna a könyvespolcunkról.
8/10
A FOODYNY is szívesen oszt meg tőlünk tartalmat!
