Hányszor nézünk ki álmodozva az iroda ablakán, elképzelve, hol és hogyan élnénk, ha kiszabadulnánk végre a négy fal, valamint saját életünk korlátai közül? Hányszor fogadjuk meg, hogy most aztán jól felforgatjuk a hétköznapjainkat, magunk mögött hagyjuk a megszokásokat, itt hagyunk mindent és világ másik végén kezdünk új életet? Aztán persze minden marad a régiben, mert a kényelem és a megszokás nagy úr, azonban a könyv szerzői tényleg megcsinálták, amiről mi csak álmodozunk: felmondtak a munkahelyükön, elajándékozták a cicájukat, összepakolták a cuccaikat és az esküvő után leléptek egy egyéves nászútra Új-Zélandra. A tervek közben annyit változtak, hogy ma már kétlaki életet élnek, Új-Zélandon dolgoznak, de itthon is vettek egy kis házat, és időnként hazajönnek, miközben lendületesen építgetik a saját cégüket. Egy nagyon szimpatikus fiatal párt ismerhetünk meg ebben a könyvben, akik vették maguknak a bátorságot, és kiléptek az életükből, amelyben amúgy szép sikereket értek el, de úgy érezték, mégis hiányzik nekik a szabadság és szükségük van a lelki fejlődésre, ki kell tisztítaniuk magukból az európai életmód által rájuk telepedett stresszt. Itthagytak hát mindent, elmentek a világ másik végére, vettek egy autót és elindultak felfedezni Új - Zélandot, de ennél sokat többet találtak: önmagukat. Ők lepődtek meg a legjobban azon, hogy mennyi kreativitás szorult beléjük, felszabadítóan hatott rájuk a gyönyörű és vad vidék, de nem hallgatták el azt sem, hogy nem volt egyszerű az út, nekik is voltak mélypontjaik, de mára megtalálták a lelki békéjüket. Különleges útleírás ez a könyv, nemcsak Új-Zéland, Hawai és Ausztrália csodáit ismerhetjük meg, hanem a fiatal házaspár lelki érésébe is bepillantást nyerhetünk. Biztosan nem fogom követni a példájukat (én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy ekkorát fordítsak hirtelen az életemen), de nagyon inspiráló volt elolvasni ezt a nem hétköznapi történetet, megerősíti az olvasót abban, hogy érdemes kilépni a komfortzónából.

A fiatal pár már gondolkodott egy ideje azon, hogy felrúgja kényelmes, ámde unalmas budapesti életét, az új-zélandi út lehetősége azonban mégis olyan hirtelen jött, hogy talán végig sem tudták gondolni, mit tesznek, és már azon kapták magukat, hogy a repülőn ülnek. Mindez 2015-ben történt, és fogalmuk sem volt, milyen életre szóló kalandnak néznek elébe...

Kár, hogy kicsit eklektikusra sikeredett a könyv, néha nehéz követni az eseményeket, illetve azt, hogy éppen a pár melyik tagja osztja meg velünk a gondolatait, amelyek nem kicsit csapongóak, de ettől eltekintve élmény olvasni ezt az anti-útikönyvet, mert több benne a spirituális és lelki fejlődés, mint az útleírás, és tele van olyan praktikus tanácsokkal, hogy az ember lánya úgy érzi, nem is olyan nehéz megszervezni az átköltözést a világ másik végére. Nálam valószínűleg az elhatározás hibádzik, ezért nem úgy csuktam be a könyvet, hogy most azonnal felmondok és elhúzok Új-Zélandra önkénteskedni, viszont sok olyan dolgot megtudtam erről a távoli országról, amit egy átlag turista biztosan nem, hiszen teljesen más néhány hétre menni valahová vagy egy évre. Emellett egy meglepően őszinte pár történtetét is megismerhettem volna (néha már zavaróan közel engedték magukhoz az olvasót, én nem vagyok prűd, biztosan kipróbálnám a meztelen fürdőzést az óceánban, de nem biztos, hogy megosztanám mindenkivel az élményt, és akkor a lány menszeszéről már nem is beszélek, nekem ez egy picit sok volt, de hát nem vagyunk egyformák). Kell egy kis nyitottság ehhez a könyvhöz, elég laza hippiéletet folytattak a fiatalok, amíg bejárták Új-Zélandot, de idővel meg lehet szokni, hogy ők ilyenek, és engedik, hogy megtörténjenek a dolgok, nem görcsölnek rá semmire. Irigylem őket a látásmódjukért, én biztosan nem tudnám ennyire elengedni magam ebben a helyzetben, és nekik sem volt könnyű az átállás, de ketten együtt megcsinálták, és ők lepődtek meg a legjobban, hogy az év leteltével nem akartak visszatérni a régi életükhöz, hanem új lapot nyitottak, és ettől sokkal jobban érezték magukat a bőrükben, mint valaha.

Habár a fókusz a lelki fejlődésen és változáson volt, nem maradnak el Új-Zéland csodái sem, amelyeket A Gyűrűk urából ismerhetünk - hiszen ott forgatták a trilógiát, nem CGI, hanem a természet alkotta azokat a hegyeket, amelyeket benne láthattunk - , jó alaposan megismerhetjük a nemzeti parkokat, a nagyvárost, a világtól elzárt vidékeket, az óceánpartot és megannyi szépséges helyet, amely azonban eléggé pokoli tud lenni, ha több hétig szakadó esőben kell felfedezni, ráadásul sátorozva vagy autóban éjszakázva. Hát igen, a kalandoknak megvan a maga ára, nem luxushotelekben töltötték a fiatalok a nászútjukat, és voltak nehéz időszakaik, de összességében egyátlalán nem bánták meg, hogy ilyen extrém módon kezdték el a közös életüket, a nehézségek összekovácsolták őket, sikerült túllépni a piszlicsáré vitákon, az út végére megtalálták a harmóniát, amely biztos alapot nyújt a házasságukhoz és közös terveik megvalósításához.

Új-Zélandon én sajnos csak nagyon rövid időt tölthetnék el (a hiperézékeny bőröm nem bírná az ottani szélsőséges időjárást, normál bőrrel is nagyon gyorsan el lehet égni a forró nappali órákban, az éjszakák viszont rettentően hidegek), de jó néhány helyet találtam a könyvben, amit szívesen megnéznék, és persze élőben is szívesen találkoznék Kaia-val és Dáviddal, akik ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi, csak ők vettek egy nagy levegőt és elindultak egy olyan útra, amihez mi nem vagyunk elég bátrak. Inkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám ezt a könyvet, de mivel mindenkinek az életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, eljött az idő a változtatásra, ezért igazából bárki megtalálhatja ebben a könnyed, mégsem felületes útleírásban azt az előrevívő gondolatot, amire éppen szüksége van. Nem átlagdarab a műfajban, érdemes adni neki egy esélyt.

8/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.