Ebben a cikksorozatban igyekszünk bemutatni a mindenkori konyhai munka alapjait, technikáit, technológiát, eszközeit, amivel változatosabbá és könnyebbé tehetitek magatok számára a főzést, vagy elsajátíthattok olyanokat, amelyeket eddig még nem alkalmaztatok.
Konyhai eszköztárunkból kihagyhatatlanok az olyan serpenyők, lábasok és fazekak, amelyek a lehető legjobban megkönnyítik munkánkat a főzés során. Biztosan mindenkinek van egy-egy kedvence, amiben kis túlzással minden elkészíthető, és a legtöbbet van forgalomban, azonban olyannak is kell lennie, amit nem kedvel annyira, és csak ritkán használja.
Vegyük először a serpenyőket, mint a legfőbb konyhai bajtársunkat. Mitől is lesz jó egy serpenyő? Erről megoszlanak a vélemények, van, aki a teflon-bevonatra esküszik, másoknál a rozsdamentes acél a favorit, vagy épp az öntöttvas. A serpenyők esetében mindig az a lényeg, hogy igyekezzünk olyat választani, amelyiknek az aljában van még pár plusz réteg, hiszen ezen múlik, mennyire jó hővezető maga a serpenyő - ha nem megfelelő a hővezetés, a hús egyik fele jobban sül, mint a másik, és ez nem kevés kellemetlenséggel jár. Fontos tehát, hogy úgymond „legyen benne anyag”, minél vastagabb a réteg, annál jobb lesz nekünk, ezt, ha szabad szemmel nem is látjuk, ha megemeljük, rögtön érezzük a súlyán.
Sajnos egy jó serpenyő drága mulatság, így anyagi szempontokat is figyelembe kell vennünk a választás során, nem csak kényelmi-, vagy minőségi nézőpont alapján hozunk döntést. Ki kell hoznunk a legtöbbet abból, amit szeretnénk, így az sem árt, ha ismerjük pl. az otthoni eszközeinket. Ha leginkább fém kanállal, csipesszel, vagy húsvillával szeretünk dolgozni, semmiképp ne válasszunk teflon bevonatú serpenyőt, mert garantáltan szétkarcoljuk, így pedig már nem lesz értelme a tapadásmentes bevonatnak; ugyanakkor, ha inkább műanyag eszközeink vannak, szeretünk spatulával dolgozni, vagy a csipeszünknek szilikon borítása van, a teflon felületű serpenyők az egyik legmegbízhatóbb társaink lesznek a konyhában, amiket a legkönnyebb tisztán tartani. Az alumínium serpenyőt nem ajánlom, mert bár olcsó, nagyon könnyen oxidálódik, és ragyogó tisztán tartani nagyon nehéz. Az öntött vas serpenyők régen jobban divatban voltak, mint ma, talán ezt a „lemaradást” a hővezetésüknek köszönhetik: mivel egy nagy vas felület az egész, nagyon lassan melegszik fel, és nagyon lassan hűl ki. Manapság nincs rá elegendő időnk, hogy várjunk, amíg a serpenyő felmelegszik, ugyanakkor muszáj szót ejteni arról a nem elhanyagolható tényről, hogy egy gyakorlatilag örök életű serpenyőként szolgál, és ha egyszer bemelegszik, öröm vele dolgozni. Minden konyhatündér álma, hogy réz serpenyőben főzzön-süssön, mint a nagyok, azonban erről az ára miatt nagyon sokáig csak merész álmokat szövögethetünk – 50-60.000 Ft alatt még csak meg sem mutatják a kínálatot, egy minőségi darab pedig hamar kerülhet több, mint 100.000 Ft-ba.
Ha nagyjából eldöntöttük, melyik típusú serpenyőt választanánk, mindenképpen emeljük meg, és tartsuk néhány percig a kezünkben, hogy képet kapjunk róla, milyen is lesz majd vele dolgozni. Talán a legfontosabb dolog a nyél kialakítása, személy szerint rettenetesen utálom, amikor egy amúgy nehéz serpenyőnek nagyon lapos nyele van, mert beleáll az ember tenyerébe forgatás közben. Lehet valaminek lapos nyele, de próbáljuk ki, hogy kezünkre áll-e, mert, ha nem kényelmes, nem fogunk szeretni vele dolgozni sem. Ha már itt tartunk, az is jól jöhet, ha nem műanyag, hanem fém nyéllel rendelkezik, mert így be tudjuk tenni egyből a sütőbe, ami sokszor nagyon jól jöhet (ugyan erre a célra pedig kitalálták már a levehető nyelű serpenyőket is). Fedővel nem nagyon kell számolnunk, hiszen a serpenyők alapból pirításra, roston sütésre használatosak, fedő pedig ezekhez nem kell.
Egy jó lábas és fazék (különbség: a lábas inkább széles, és kisebb oldalfala van, a fazéknak pedig kisebb az alapterülete, viszont magas) legalább annyira fontos, mint a jó serpenyő, bár ezekből hamarabb tudunk választani, viszonylag egyszerűbb eszközökről lévén szó. Itt már nem kell annyira a bevonattal törődni, nem olyan fontos a hőeloszlás sem, sokkal inkább jelentős a méret. Egy átlag konyhában 3 féle fazekat, és 2 féle lábas találhatunk (szerintem): egy leveses fazék (5 l körül), egy közepes méretű fazék (3 l) és egy kis méretű fazék (1 l); valamint egy nagyobb alapterületű lábas (~25 cm), és egy kisebb lábas (15-17 cm), ezekre már mindenképp érdemes fedőt is választani, hiszen ezekben készülnek a párolandó ételek. Ezeknél, ha lehet, olyat keressünk, aminek a füle nem műanyag, hiszen (amennyiben nem indukciós lapot használunk) könnyen megpörkölhetjük a műanyag borítást, és rettenetesen büdös lesz tőle az egész helyiségben. Ha indukciós lapunk van, akkor viszont mindenképpen figyeljünk rá, hogy nem tudunk akármilyen edényt használni rajta, csak mágneseset!
Ezek természetesen csak az alapverziók voltak, mindegyik eszközből találhatunk más- és más fajtát, az már csak a személyes ízlésünkön és elképzelésünkön múlik, mire akarjuk használni - ma már mindenre találunk külön kifejlesztett típust.
Az első rész itt olvasható: Kések, deszkák