Nem pestiként számomra mindig élményt jelent Budapest, amely a gyönyörű látnivalóival, utcácskáival, Kontroll hangulatú metrójával mindig is egy különleges hely lesz számomra. Hétvégén gondoltam egyet és vonatra szálltam, hogy egy újabb arcát is megismerjem és körbenéztem, milyen érdekes kiállítások vannak éppen, ha az ember nem csak a Titanicra kíváncsi. Szabó Magda a szívem egyik csücske, Robert Capa pedig a másik, így hamar körvonalazódott is a terv.

Annyi titkom maradt...
 Száz éve született Szabó Magda

Hol: Petőfi Irodalmi Múzeum; Budapest, Károlyi utca 16.

Meddig: 2017. június 20. - 2018. március 4.

A túrát Szabó Magdával kezdtem, mert hát hölgyeké az elsőbbség (és a Ferenciek terétől sincs messze, amit éppenséggel pont ismerek). A pénztárnál hamar ki is derült, hogy Szabó Magda terméig Petőfi Sándoron és Arany Jánoson át vezet az út, amit a velem tartó barátnőmmel nem is annyira bántunk. Mindkét kiállítást érdemes szemügyre venni, főleg, ha érettségire készül az ember. Arany közelebb áll hozzám, mint Petőfi (azok a balladák!), de nagyon szimpatikus volt a két kiállítás hazafias hangulata, a különleges és eredeti tárgyak, a logikus felépítés, az interaktív eszközök, egy falrészleten pedig a két költő élete (és utóélete) közötti párhuzamokat is sorba vették. (Amik közül a legmenőbb mindenképp az, hogy mindkettejükről neveztek már el kisbolygót.)

Ezeken túlhaladva egy világos teremben találtam magam, ahol megelevenedik Szabó Magda világa. Az írónő 1917. október 5-én született, és a 100 éves évforduló alkalmából rendezik meg ezt a kiállítást. Elsőként a meseregényeivel találkozhatunk, köztük a személyes kedvencemmel, a Tündér Lalával és előrehaladva mindegyik jelentősebb műve - többek között a Régimódi történet, Az ajtó, Abigél - kapott egy-egy külön szegmenst, megkeverve életrajzi, családfával kapcsolatos adatokkal és történetekkel. Személyes tárgyakat és interjúrészleteket is meg lehet tekinteni, a kiállítás végén pedig egy egész könyvespolcot megtöltenek Szabó Magda több nyelvre lefordított könyvei. Nem egy rideg életrajzi adatokat sorba vevő kiállítás ez, tényleg inkább a benne élő írónő megmutatása volt a cél.

Szabó Magda regényein nőttem fel, de még mindig van olyan könyve, amelyet nem olvastam. A kiállítás után persze az összeset mostakarom, nagy hatással voltak rám a látottak. Nagyon tetszettek a debreceni tanulóéveit bemutató részek, ahogy feleségként és íróként egyszerre megjelent a falakon. A kiállítás címéhez kapcsolódóan rengeteg érdekes idézete és fényképe feltűnik, el lehet töprengeni Szabó Magda alakján; "Én én vagyok, de bizonyos órákra mégsem én." A kedvenc részem az Abigélnek emléket állító volt a gyönyörű fotóval, érdekes háttér információkkal és az urnával, amibe mindenki bedobhatja az Abigélnek szánt üzenetét. Búcsúzóul a falakat olyan idézetek díszítik, amelyekben Szabó Magdáról beszélnek, hiszen sokakra hatással volt. Van. És lesz is.

Robert Capa, a tudósító

Hol: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ; Budapest, Nagymező utca 8.

Meddig: 2017. június 28. - december 31.

Voltam már Robert Capa kiállításon, de ez a mostani így is nagyon sokat tudott nekem adni. A mintegy 50 képből álló gyűjteményből 18-at kifejezetten erre az alkalomra paszpartuztak és kereteztek, így most láthatja őket először a nagyközönség.

A fotókkal szépen végig lehet menni Capa életútján (nagy festett évszámok és ország-, városnevek segítenek a tájékozódásban) és nagyon tetszett az, hogy nem a világhírű fotói voltak a középpontban, hanem tényleg a tudósítási munkája, ahogy a kortársai többsége ismerhette. Korabeli magazinok is ki lettek állítva, amelyekben Capa képei az illusztrációk. Legjobb képet nem tudnék választani, valamelyik a mozgás, valamelyik a fények miatt zseniális, de azért kiemelkednek számomra a Szovjetunióban készült képei - John Steinbeckkel 1947-ben jártak ott, az útról készült Orosz naplót mindenképp el kell olvasnom - ill. 1948-ban Magyarországon is fotózta a háborús pusztítást és az akkor életet. Vajon mit gondolhatott? Az utolsó falon már az 50-es évekbeli fotói vannak, az ember egyre elszorultabb szívvel közelít az utolsó fotóhoz, amelyet a halála napjának reggelén készített Indokínában. Pár órával később aknára lépett és azonnal meghalt.

A kiállítás belépőjén ott van az Elég közel vagy? kérdés, hiszen a leghíresebb Robert Capa idézet így hangzik: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Ezen a kiállításon talán minden eddiginél közelebb mehet az ember.

Elliott Erwitt: Retrospektív

Hol: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, Budapest, Nagymező utca 8.

Meddig: 2017. június 15. - szeptember 10.

Egy Robert Capa kiállításról általában nem fellelkesülve jön ki az ember, így levezetőnek egyszerűen tökéletes volt Elliott Erwitt kiállítása.

Erwittről azelőtt nem sokat hallottam, pedig nem semmi a munkássága: 1949-től kezdve fotózik és a mai napig aktív fotós. Rengeteg helyet megjárt, igazán gazdag gyűjtemény az övé, amelyből csak úgy süt a jóféle humor, az életszeretet és a mélység. A Retrospektív kiállítás a legikonikusabb munkáit mutatja be tematikusan, 7 témakörben: Tengerpartok, Nemek, Városok, Absztrakciók, Múzeumlátogatók, Kutyák, Gyerekek, Nők, és Hírességek.

A tágas kiállítótérben remekül érvényesülnek a képei, kutyabarát barátnőmet azonnal megvette magának a vicces kutyás fotóival, nekem az absztrakciók és nemek voltak talán a kedvenceim. Igazából a kiállítás összes képét beszúrhatnám ide, alig volt 1-2 gyengébb darab, a legtöbb előtt el lehet időzni. Erwitt egyszer azt mondta, hogy "amit igazán komolyan veszek, az a komolytalanság" és tényleg így van. Vannak a gyűjteményben komor képek is, de a legtöbbet áthatja a felhőtlen vagy a szarkasztikus humor. És hát Erwitt is járt Magyarországon! Libák balra, lányok jobbra:

A kiállításról kijőve egyben biztos lettem: nekem kell egy Elliott Erwitt album, ezek azok a képek, amelyek a google-ben keresve is jók ugyan, de tapinthatóan még jobbak.

Összegzésül: mindenképp megéri hát átböngészni, milyen érdekes kiállítások lehetnek a közeledben, mert így még többet megismerhetünk a világból, legyen az zseniális írónő, vagy fotós. Mindegy milyen kiállítás, de mindenképp gondolkodásra késztet - az pedig sosem hátrány.